A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Juhász Katalin–G. Szabó Zoltán: Forráskutak, mosóházak a történeti Zala megye tapolcai járásában

23. kép. Óbudavár. A mosóház délkeleti homlokzata Ián. Ezen állva öblögették „lapickálták" a vászonneműt az asszonyok. A mosó bejárata korábban is ott volt, ahol most, és az aprójószág betévedése ellen kétszárnyú lécajtóval zárták le. Itt két lépcsőfokon lehetett lejutni a mosóba, s az alsó lépcsőfokról lehetett rálépni a pallókra." A távlati szerkezeti rajzon (13. kép) és 12., 14. és 15. képeken a Városkút 1935 körüli átalakítása utáni, azóta lényegében változatlan kialakítása figyelhető meg. Az átépítés során - amelyet valószínűleg a kút megemelkedett vízszintje indokolt - a kútház járószintjét, a kútkávát megemelték, s ennek megfelelően új túlfolyónyílásokat is kialakítottak. A kútháznak nyugatról zárófalat emeltek, a tetőt cseréppel fedték, s a mosót nyitott medenceként építették újjá. A medence falait egy, a medencét három oldalról körítő betonkoszorúra rakták és belül beton simítással fedték. Köveskálon a Városkúton kívül igen kevés és csekély vízhozamú kút üzemelt századunk első harmadáig. A Kővágóörsi út 3. számú ház mellett található Hajnalkút például azért kapta nevét, mert olyan kevés vize volt, hogy csak az tudott mer384