A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése a hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első fele)

A tanulmány három kérdésre keres választ: először a szőlőhegyek betelepülésével, a népesség összetételével, származási és társadalmi jellegzetességeivel, illetve a szőlőhegyi gazdálkodással foglalkozik, majd a szőlőhegyekben összeírt épületekről összegzi ismereteinket, végül pedig az épületek belső berendezésével azok használatának, funkcióinak megismeréséhez járul hozzá. A szőlőhegyek népessége és társadalma A szőlőművelés a középkortól nyomonkövethetően folyamatos e tájon. Diás, Tomaj és Vonyarc a 16. századig falu volt, a török háborúk idején néptelenedtek el. Szórványos adatok valószínűsítik, hogy a végvár katonái, a töröknek hódolt Keszthely oppidum és a róla levált jobbágyfalu lakói (köztük az ide menekült egykori birtokosok) művelték az elpusztult falvak területén a szőlőket. Falud elpusztult középkori falu határában alakult ki a gyenesi szőlőhegy (1696-ban már így említik), a keszthelyi határban ültetett szőlőkből formálódott Cserszeg és Vashegy (mindkettőt már a 17. század második felétől említik). A hegyek elöljárósága Keszthelyről keltezte kiadványait, a végvár védelmében élt a szőlőt művelő népesség, de időszakosan valószínűleg mindenkor lakott néhány család kinn, a szőlőkben is. A 18. század utolsó harmadától forrásaink is rendszeresen észlelik, illetve jelzik őket.

5 Az adóösszeírások először 1773-ban regisztrálják külön a szőlőhegyek lakosait, 21 adózót írtak össze. A kinnlakók egyenkénti vizsgálata azt mutatja, hogy már korábban is kinn élhettek, az összeírások azonban nem vették őket figyelembe: az 1770. évi generalis conscriptióból kimaradtak (az 1771. évi lélekösszeírás sem vett róluk tudomást). Az 1770-es években az adójegyzékek továbbra is csak rendszertelenül veszik őket számba. A katolikus plébánia keresztelési anyakönyvébe az 1780-as évektől kezdik gyakrabban bejegyezni születési helyként a szőlőket. Az 1770-es és 1780-as években, ha még gyakran ellenőrizetlenül és rejtve, de megindult az állandó kiköltözés folyamata. Az 1785. évi népszámlálás során Vonyarcot önálló praediumként írták össze, 72 házban mindössze 38 háztartást találtak 127 állandó lakossal (4 idegennel). Egy háztartásra alig 3,3 főt számolhatunk, ami elmarad a városi (4,4 ) a polgárvárosi (4,3) aránytól. Az egy fő átlagos különbséget a kisebb gyerekszám, valamint a szolgák és legények, inasok hiánya magyarázhatja. A vonyarci háztartások kisebbek, s feltételezésünk szerint egyszerűbbek is. A többi szőlőhegy népességét a mezővárosnál írták össze. A házszámozás elemzésével 144-re becsülhetjük a lakóházak számát, a kinnélők számát néhány százra.

6 Az 1851. évi népszámlálás adatai szerint viszont már két és fél ezer ember élt a közben önállósodott három hegyközségben, a korábbi keszthelyi területen élő népesség 37%-a.

7 5. A hat település 18. század előtti történetére elsősorban Zala megye helytörténeti lexikonját használtuk. KOVACSIS József 1991. 6. BENDA Gyula 1996.; 1997. 7. BENDA Gyula 1997. 294