A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Lichtneckert András: Szőlőhegyek – hegyközségek a 16–19. században

A szőlőhegyi szórványtelepülések Ahogyan a hegyközségek esetében nem lehet egységes képet felmutatni a Balaton-felvidékről, úgy a szőlőhegyek lakottsaga szempontjából sincs ilyen. 1. A balatonfüred-csopaki borvidéken 1850 előtt, de még 1885-ben, sőt az első világháború előtti években sem élt jelentős számú lakosság a szőlőhegyeken. A jezsuiták uradalmában Máma és Sándor falu elpusztult, de a lakói nem a szőlőhegyre, hanem Kenésére költöztek. A veszprémi káptalan Kisberény nevű faluja szintén elpusztult a 16. század végén, később sem telepítették újra. A pusztán 1833-ban 55 lakost tartott nyilván a felekezeti statisztika. Szőlőműveseknek írták őket, holott a két csárdában lakók és az uraság egyik hajdúja adta minden bizonnyal ezt a csekély népességet. Kisberény területén csak a század második felében indult fejlődésnek és alakult településsé Almádi. Elpusztult helységek voltak a veszprémi káptalan Balaton-felvidéki, a veszprémi püspökség Nivegy-völgyi, a tihanyi apátságnak a Tihanyi-félsziget körüli birtokain. Olyan puszta valamennyi, amelynek a határában megtelepülésre alkalmas szőlőhegy volt, de nem tudunk arról, hogy nagyobb számban kitelepültek volna a szőlőhegyre. A paloznaki plébániához tartozó 7 helység (Paloznak, Arács, Füred, Csopak, Kövesd, Lovas, Alsóörs) szőlőhegyein 1885-ben mindössze 80 római katolikus lakos élt. 2. A badacsonyi borvidéket ilyen szempontból nehezebb besorolni. 1715ben a lábdi szőlőhegyen 13, a kisörsi szőlőhegyen 1 család lakott, akiket az országos összeírásban montanistáknak neveztek és a hegybírák vezetése alatt írtak össze. Ugyanakkor az 1720. évi országos összeírásban már nem találjuk a lábdi és kisörsi montanistákat. 1850 előtt nem jelentős a badacsonyi és a kisörsi szőlőhegyen az állandó lakosság. 1785-ben 5 kapás lakott a badacsonyi szőlőhegyen. A bácsi szőlőhegyen ugyanebben az évben 1 kapás lakott. Külön említendő Ábrahámhegy, amely Belső- és Külső-Ábrahámra osztódott. Belső-Ábrahám elpusztult faluhely a veszprémi káptalan részén. 1740-ben a belső-ábrahámiak harangot vásároltak, amelyet a Külső-Ábrahámban birtokos herceg Esterházy tiszttartója elvett tőlük és a külső-ábrahámi pincéjébe elzárta. 1743-ban a káptalan egy kápolnát építtetett Belső-Ábrahámban, amelynek a helyreállításáért már 1752-ben folyamodtak a belső-ábrahámiak. 1752. évi folyamodványukban nemcsak azt írták le, hogy a kisörsi pusztán lakó Kos István foglalt a káptalani földből, hanem azt is hogy „szegény hegyünkre némelly emberek lakásokat vették, úgymint heten vagy hatan, az kik nem tudgyuk, ki mi okra nézve igen oltalmazzák bátorságos maradásban magokat az uraságok fundusán. Mindezekre nézve is, hogy megmaradhasson szegén hegyünk békesség287