A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

23. kép. Magyarpolány, rálátás a falura a kálváriahegy tetejéről dek, a 19. században a német telepesfalvak lakossága kezdeményezte a kálváriák építését. Arra is utaltunk, hogy az 5-7 stációs forma a német nyelvterületen volt általánosan elterjedt, a 18. sz. közepéig szinte kizárólagos.

85 Ezt a mintát közvetíthették a visszatérő szerzetesrendek, majd a német nyelvterületről érkező telepesek is. Az egyház által kanonizált 14 stációs forma az egyházi vezetés határozott intézkedéseinek köszönhetően, majd a plébánosok kezdeményezésére az 1870-es évektől válik általánosan követendő példává. Befejezésül arról szeretnék röviden említést tenni, hova építették, hogyan helyezték el ezeket a kálváriákat. Szerves részét képezték-e a falu életének, vagy „csak" egy-egy jelesebb ünnepnap szakrális szokásainak kiemelt helyszínei voltak? Az evangéliumok leírásában is hangsúlyos értelme van Krisztus kínszenvedésének helyszínét illetően. „Mikor pedig elmenének a helyre, amely Koponya helyének mondatik, ott megfeszítek őt. " (Lk 23:33) „Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje aző tulajdon vére által az ő népét, a kapun kívül szenvedett. " (Zsid 13:12). Isten Ádámot és Évát kiűzte Éden kertjéből, mert áthágták törvényét. Helyettük Krisztusnak Jeruzsálem határán kívül kellett szenvednie. A kapun kívül halt meg, ott, ahol a gonosztevőket és gyilkosokat szokták kivégezni. Mély értelmük és jelentőségük van ezeknek a szavaknak: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk." (Gal 3:13) 85. K. A. Kneller 1908. 82-98. 270