A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)
Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
a stációs kápolnákban, de nem lehetetlen az sem, hogy építésekor a pápaihoz és a polányihoz hasonlóan faszobrok ékesítették ezeket. Feltételezhetjük ezt amiatt is, mert a stációkat záró hullámos oromfalú kápolna őriz korabeli festett faszobrokat (12. és 13. kép). A kápolna ajtóval szembeni „szentélyében" áll a hármas kereszt, lábánál Mária és János szobraival, előttük Piéta-szobor. Az oltár alatt szent sír, benne Jézus fából faragott szobra. A kápolna jobb oldalán festve az arma Christi, Krisztus szenvedésének eszközei, balra Veronika kendője. A falut 1840-ben súlyos tűzvész pusztította, amely megrongálta a stációkat is, ahogy az 1846. évi visitatio megjegyzi, „...ezen Státiók egy kis igazítást kívánnak de a tűz által károsított és mind házaik, mind a templom felépítési kiadásokkal majd nem tönkrejutott szegények még nem bírják kiigazítani." 39 Ekkor pusztulhattak el a stációk képei ill. szobrai. Összefoglalva a 18. század kálváriaépítésének jellemzőit a vizsgált területen a következőket mondhatjuk: csak a század második felében és kis számban épülnek kálváriák. Az építés kezdeményezői a tevékenységüket újra kezdő szerzetesrendek, de míg a pálos rend művészi munkájával is aktívan közreműködik a tájegység kálváriáinak kialakításában, a ciszter rend inkább támogatja a helyi kezdeményezéseket. (A rend későbbi központjában csak a 19. század végén épül kálvária, az sem a rend kezdeményezésére.) Az építtető személyében átmenetet képvisel a barnagi kálvária, hisz a 19. század első felére jellemző a falvak lakóinak egyéni kezdeményezésére épülő kálvária. Formáját tekintve uralkodó az 5, 6, 7 stáció a domb tetején kereszttel vagy kápolnával, ikonográfiái programjukat nézve a fájdalmas olvasó öt titkát jelenítik meg, kiegészülve Jézus Pilátus előtti képével illetve a szent sír ábrázolásával. Kivételt jelent ekkor még a nagyteveli 14 stációs forma. A 19. század első felében épülnek a Bakonyban és a Balaton-felvidéken nagyobb számban, de egyszerű formában kálváriák. Építőikről, szándékaikról kevés levéltári forrás beszél, (valószínű nem volt szükség minden esetben engedélyre az építés megkezdéséhez). Legtöbb esetben a vizitációs jegyzőkönyvek tudósítanak meglétükről, formájukról. Ekkor épülnek az Öreg-Bakony kálváriái: Bakonygyiróton 40 és Bakonyszentlászlón 41 5, kőből és téglából épített stációval, rajta bádogra festett képekkel, három fakereszttel. Bakonypéterden, 42 Romándon, 43 Gyarmaton, 44 Láziban, 45 39. VPLVC 1846. A8 30. torn. 240-241. 40. VPLVC 1845. A8 26.tom. 12-13.; VMFN II. 21/10., 55. 41. VPLVC 1845. A8 26.tom 120.; MOL KT 1857. Szent László. 623. hrsz. a 10. térk. szelv.-ben; VMFN IV 1/75. A kálváriát az 1980-as években bontják le a bánya terjeszkedése miatt. 42. VEMLTGY T-315 Péterdi birtokok részletes térképe (1856); MOL KT 1857. Péterd 691. hrsz. a 7. térk. szelv.-ben; VMFN II. 5/54. 43. VPLVC 1845. A8 26.tom 56. ; VPLA 36/16 (1822.); MOL KT 1857. Romand. 9853. hrsz. az 5. térk. szelv.-ben.; VMFN II. 13/30. A kálvária telkét az 1960-as években házhelynek adják el, a romos kőkerítést és a kereszteket elbontják, a két oszlop a templom mellé kerül. 44. VMFN II. 34-35. 45. MOL KT 1857. Lázi 2071. hrsz.a 7. térk. szelv.-ben; VMFN II. 6/151., 163. 256
