A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Hudi József: Kisnemesi társadalom és építészet a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

Ha kilépünk a pitvarból az udvarra, a ház mögött az istállót találjuk, az udvar közepén a kerekes kutat. A lakóházzal szemben disznóólak sorakoznak.

15 Alaprajzát tekintve ugyanilyen lehetett a reformkori kisnemesi ház is, csak egyszerűbb kivitelben. Az általánosnak nevezhető háromosztatú (szoba-konyhás, kamrás) ház tetejét nem cserép, hanem nád vagy zsúp fedte. (A tisztaszoba tömegesen csak a 19. század második felében terjedt el.) Az 1848 előtt épült háznak a szobája nem padlós, hanem sározott volt. S a füstelvezetés módja is kezdetlegesebb: ha szegényebb nemes lakott benne, többnyire füstös konyhát építtetett, ha módosabb, a jóval költségesebb szabad kéménnyel oldotta meg a füstelvezetést. Az oszlopkerítés helyén deszka- vagy sövénykerítés állt. A parasztnemesi gazdaság helyzetére a telek nagyságából, az épület méreteiből, elrendezéséből, az oromdíszek igényességéből, a ház berendezéséből következtethetünk. Reprezentációs funkciót is betöltöttek a szőlőhegyi építmények, köztük az általánosan elterjedt előszoba-pincés présházak, melyeket VAJKAI Aurél és mások kutatásaiból elég jól ismerünk. A füstöskonyhás és szabad kéményes háztípus, amely a 18. században általánosnak tekinthető a Bakony déli részén és a Balaton-felvidéken is, a tüzeléstechnika fokozatos fejlődésével alakult ki. Legkorábbi időből, a 15. század végéről az alsóörsi nemesi udvarházat ismerjük. A dongaboltozatos pincével ellátott három osztatú ház kőből épült, füstmentes szobája volt, melynek kemencéjét a konyhából fűtötték. A tehetős falusi nemesség által lakott háztípust a 16. században (főként városi hatásra) már szabad kéménnyel is ellátták. Ekkoriban azonban a kisbirtokos nemesség még sokkal szerényebb körülmények között, Jüstösházban" lakott. Meleget csak a kemencével ellátott, élettérként funkcionáló nagyméretű lakókonyha árasztott. A többi, rendszerint külön bejáratú helyiségnek (kamrának, istállónak) nem volt fűtőberendezése. Az eddigi kutatás megállapította, hogy a szabadkéményes és füstöskonyhás háztípus területünkön is párhuzamosan élt egymás mellett a 18-19. században egészen addig, míg a zárt rendszerű füstelvezetés el nem terjedt a 19. század végén, 20. század elején. Magyar és német parasztház, sőt parasztház és parasztnemesi (kisnemesi) lakóház között sincs igazán lényeges eltérés. Márcsak azért sem, mivel az igényesebb nemesi épületeket is jobbára német (veszprémi, zirci, hidegkúti) kőmívesek építették. Erre nemcsak itt, hanem távolabb, a Mezőföldön is van példa. Az építés módját, a kivitelezés igényességét, a berendezés gazdagságát, választékosságát elsősorban az építtető (építő) tehetőssége és ízlése határozta meg. A szentgáli „nagygazda" házának mint ideáltípusnak a kiemelése megtévesztő lehet márcsak azért is, mert Szentgál mind jogállását, mind méreteit (határa több mint 34 000 holdas) és gazdagságát tekintve is kivételnek számít a nemesi községek sorában. A településképből kiemelt háztípus önmagában semmit sem árul el a település szerkezetéről. Ha a háztípusok hasonlóságot mutatnak is, az összkép szigorúan elkülöníti egymástól a különböző jogállású településeket. A kisnemesi falvak lé15. JANKÓ János 1989. 130. 185