A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében

TÓTH Kálmánék 1936-ban kiadott könyvében.

5 Oromfalán ekkor már számos repedés tátongott, ezért le kellett bontani. A fénykép alapján vakolatdíszítéséről SOMOGYI Győző szép rajzot készített, amely megjelent a Vakolatdíszek a Balaton-felvidéken című albumban is.

6 A régi házak közül sok csipkefal nélkül épült. Ezek oromfalát később megmagasították, s a tetősíkok fölé téglacsipkés macskalépcsőt építettek. A 30-40 cm magas, utólagos ráfalazás jól látható a mindszentkállai Hoffmann ház (Rákóczi tér 18.) oromfalán. Az utcai homlokzat csipkefalának és a tetősíkoknak ez a megemelése a ház 1859-es átépítése során történhetett, amit a csipkefalon olvasható évszám is jelez. Csipkefal építésére vagy utólagos megemelésére az 1920-as évekig került sor. Több régi épület utcai homlokzatán csak egy ablak volt, az is aszimmetrikus elhelyezéssel. Kővágóörsön Gellei Erzsébet házának (Ady u. 12.) utcai homlokzata ma is ilyen. Mindszentkálláról 1969-ben még így írta le helyszíni megfigyelését CSALOG Zsolt: „Az utcára a homlokzatokon általában egy ablak néz, szimmetrikus vagy aszimmetrikus elhelyezéssel."

7 Az oromfal (csipkefal) téglából lépcsőzetesen kirakott szegélye, az ablakok és a padlásszellőző nyílások megfelelő mérete, formája és elhelyezése egyszerű, simára vakolt és fehérre meszelt homlokzat esetén is magas esztétikai értéket képvisel. Köveskálon ilyen a Fő utcán Győrffy Erzsébet háza. A sarkokra, a felső, háromszög alakú orommező széleire, vagy az ablakok köré kerülő egyszerű szalagkeretek a külső megjelenés hatását fokozzák. Területünkön a nemesi kúriák csipkefalán a 19. század első harmadában megjelent vakolatdíszítés motívumait S. LACKOVITS Emőke elemezte: „Díszítőelemként foghatjuk fel a különböző formájú padlásszellőzőket: az egyenlő szárú kereszt alakút, az íves formájút, az állított és fektetett tégla, a kör és függőleges vagy vízszintes helyzetű ellipszis alakúakat. Ezek állhatnak önmagukban, de lehetnek egyszerű vakolatkeretesek, sima vagy fogazott párkánnyal lezártak, virágkehelyben végződök. Gazdagabb nemesi kúriákon füzérdísz, levélkoszorú vagy szalag veszi körül őket. Körülzárhatók hornyolt csíkokkal is. Megjelenik az orommezőben az egyszerű vagy hullámvonallal, füzérrel, levélkoszorúval keretezett felirati tábla is, benne vakolatfelírással az építtető neve és az építés évszáma. Megtaláljuk ezenkívül az oromcsúcs alatt az egy tőből kiágazó kettős csigavonalat, szegélydíszként a meandert. Feltűnik itt is a népi díszítőművészet oly kedvelt, a hímzéseken, bútorokon gyakori motívuma: a rozetta és a cserépből kinövő páratlan számú virág. Az orommezőt a homlokzat alsó részétől meanderrel, félholdas zárószalaggal, egyszerű vagy ívsoros vakolatpárkánnyal választották el. Az utcai homlokzaton levő ablakok vakolatkeretesek, némelyek félholdas, fonadékos vagy lándzsaíves szemöldökpárkánnyal szegettek."

8 5. TÓTH Kálmán-NÁSZAY Miklós-PADÁNYI Gulyás Jenő 1936. 89. 6. SOMOGYI Győző 1987. 25. rajz. 7. CSALOG Zsolt: Népi építészeti gyűjtés, Mindszentkálla, 1969. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattára, Szentendre, lelt. sz.: 1145. 8. S. LACKOVITS Emőke 1980. 29. 144