A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Sabján Tibor: Történeti és régészeti adatok a Balaton-felvidéki tüzelőberendezések kialakulásához

Nagyvázsony, Öcs és Balatonakaii térségéből ismerjük, valószínűleg készítésük egyik helyi központ működéséhez köthető, hiszen távolabbi vidékekről ennek a típusnak nem ismerjük előfordulását. A párták között a kapcsolat olyan egyértelmű, hogy a több évszázados távolság ellenére is félreérthetetlen bizonyítékát nyújtja népi cserépkályháink, illetve azok pártázatának középkori eredetéhez. Egyben arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy népi cserépkályháink formálódásában és fejlődésében a belső, magyarországi folyamatok voltak a meghatározók, nem pedig a közvetlen német hatás, ahogy azt korábban néprajzkutatóink feltételezték.

8 Sajnos a belső fejlődésről mondott véleményünk félreérthető volt és úgy értelmezték, hogy ezzel a kályhák paraszti „feltalálása" mellett foglaltunk állást.

9 Pedig több munkánkban is éppen az egyes csempetípusok és motívumok évszázados kapcsolatait kutattuk és a késő középkor úri használatú szemeskályhái és a parasztság által használt szemeskályhák folytonosságát igyekeztünk megvilágítani. Természetesen ezt a folyamatosságot nem a használói, hanem a készítői oldalról kell feltételeznünk. A Festetics-uradalom irattárában található 18-19. századi szemeskályha adatok a tüzelő típusa kialakulásához nem nyújtanak támpontot, de érdekes adalékokkal szolgálnak a kályhák megnevezéséhez, valamint a különböző színű és mázazású kályhák használatához. A forrásokban a szemes kályhák leírására leggyakrabban használt kifejezés a kupás kályha, amely alatt nem bögrés kályhát, hanem szögletes szájú, tál alakú szemekből épített kályhát kell értenünk. Erre bizonyítékul a zöld mázas kályhák nagy számú előfordulása utal: a bögrés szemek belsejét sohasem mázazzák. 1849-ből származik a keszthelyi Kis utcai ház leírása, amelyben megjegyzik: „6

00 hátulsó szoba egy zöld kupás kálhával."

10 Ugyanezt a kályhatípust takarja a fiókos kályha kifejezés is, bár ez jóval ritkábban fordul elő a forrásokban. 1840-ben például az Öreg utcai uradalmi ház bérbeadásakor a leírásban a következő részlet érdemel figyelmet: „balra nyíló szoba ... zöld fiókos egy kályha jó. "

11 Csak egyszer fordult elő az általunk átvizsgált iratanyagban a „szemes kálha" kifejezés, van egy „szemes kálha" beszúrás alakjában 1852-ből.

12 A mázatlan kályhákat a veres vagy vörös jelzővel jelölik az összeírok. Például a vonyarci kocsma és mészárszék épületében az 1849-es bérbeadáskor három darab „vörös kupás kálha" állt.

13 Ugyanebben az évben a sármelléki vendégfogadó és mészárszék helyiségeiben az alábbi kályhák álltak: „vendégszoba: kályha vörös kupás, konyhából nyíló szoba: vörös kupás kálha", azonban: „külön vendégszoba, ebben: zöld kupás kálha. "

u Itt kell megemlítenünk, hogy a 18-19. században mázatlan változatban csak a szemes kályhákat találjuk, azokat is inkább az egyszerűbb keszthelyi és vidéki házakban. Rangosabb épületekben csak ritkán található mázatlan kályha. 1793-ban a keszthelyi sörháznak csak a cselédszobájá8. A kérdésről: SABJÁN Tibor 1989. 212.; SABJÁN Tibor 1991c. 81. 9. GUNDA Béla 1993a. 129.; GUNDA Béla 1993b. 669. 10. OL. P 275. 108. cs. 249. Vö: KNÉZY Judit 1972. 523-524. 11. OL. P275. 107. CS. 4. 65. 12. OL. P275. 108. cs. 562. 13. OL. P275. 108. es. 157. 14. OL. P275. 108. es. 265. 128