S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

szinte nincs egyetlen teljesen feltárt korabeli házunk sem. A Várpalo­ta-szénhelyi házak inkább a VIII-X. századra tehetők, de lényegében ugyanilyenek voltak az Árpád-koriak is. A Nagyvázsony-csepelyi ház teljes feltárását a föléje épült késő középkori épület akadályozta. Az uralkodó osztály legelőkelőbbjei, főuraink várakban éltek. A vár lakóhely voltán túl birtokigazgatási, bíráskodási és katonai-védel­mi feladatot is ellátott. Milyenségét a természeti adottságok, az épít­tető anyagi ereje és a kor haditechnikai színvonala alakították. Vára­16. kép. Palmettás kőfaragvány, valószínűleg templom tartozéka. Csajág, XII. sz. ink Árpád-kori periódusairól igen keveset tudunk, mert a későbbiek­ben lebontották, vagy átépítették e korai építményeket, s így ezek rendszerint csak régészeti módszerekkel figyelhetőek meg. Feltehetően az uralkodó osztály kevésbé előkelő részének szolgál­tak otthonául - vagy legalábbis egyik lakóhelytípusául - az ún. „kis várak". Ezeknek jellemzője, hogy a hagyományos kővárakhoz ha­sonlóan, lakott területektől messzebb, de még elérhető távolságban, nehezen megközelíthető helyeken, amelyeket mesterséges módon árkokkal és sáncokkal tovább erősítettek, föld, fa illetve kő, vagy vegyes technikával, kicsiny alapterületeken épültek meg. Történeti források általában nem említik őket, „nincs történetük". (Megyénk­ben kivétel Papkeszi vára, amely 1352-ben Kurmusd néven szere­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom