Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Kövér György: Dunántúli bankpiacok a dualizmus korában

A győri fiók 12 magáncéget ill. személyt, valamint két helyi bankot javasolt egyes megterhelésre 1879. november 18-án, a nagykanizsai 7 személyt ill. privát céget, és ugyancsak két helyi bankot 1880. április 13-án.

13 Már az ezt megelőzően, 1879. szeptember 12-én felülbírált első győri általános hitelnévsorral kapcsolatban (ahol tehát nemcsak a legjobb adósok, hanem minden hitelképesnek tekinthető személy és cég is szerepelt) az volt az igazgatóság álláspontja, hogy hitelszállítások ott történtek, ahol az „az illetők vagyoni és üzleti viszonyait figyelembe véve ajánlatosnak mutatkozott vagy ahol a vagyon felőli adatok túlságosan felvetetteknek találtattak."

14 Vagyis a hitelkeretek elosztása miatt a budapesti igazgatóság arra törekedett, hogy korlátok közé szorítsa az egyes fiókok dotációját. Az azonban ezek után is meglepetésként érhet bennünket, hogy az egész nyolcvanas években Győrből senki sem került fel az egyes megterhelésre jogosultak listájára. A Nagykanizsáról javasoltak közül is mindössze a váltóbíráló testületben is képviselt Ebenspanger's Söhne termény- és borkereskedő cég, a barcsi Kremzir, Dorner & Pirker nevű, terménykereskedő firma (ez utóbbi egyébként csak a nyolcvanas évek közepéig), valamint a mellékhely, majd fiókká alakulás után közvetlenül Pécsett nyilvántartott Schapr inger J. magán bankár kapta meg az egyes megterhelés kedvezményét. Első látásra a budapesti főigazgatóság túlhatalmának kifejeződéseként foghatnánk fel a dolgot. Elgondolkodtatónak kell azonban tekintenünk, hogy az eredeti javaslat vagyonbecslését a helyi fiókok végezték. Ebben a központ véleménye szerint szándékos alábecslésről aligha lehet szó. Már csak azért is kicsi a valószínűsége ennek, mert a győri javaslatba hozottak között öten, a nagykanizsaiak között hárman a cenzor-komiténak is tagjai voltak. A győri és nagykanizsai javasoltak közül egyedül a már említett barcsi terménykereskedő társascég vagyona érte el a milliós nagyságrendet, a győriekénél két félmilliós (Keppich és Schreiber) és két négyszázezres (Fischer és Mayer) vagyon szerepelt a listán, a nagykanizsaiak második leggazdagabb embere (az 1869-ben nemesített gelsei Gutmann S. H. nagykereskedő) pedig csak 360 ezres vagyonnal volt feltüntetve. Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy a legjobb adósok listájára való felkerülésnek nemcsak vagyoni, hanem meglehetősen konzervatív üzleti ethoszbeli feltételei is voltak. Az azonban mégis figyelmet érdemel, hogy a helyi viszonyokat jól ismerő fiókok nem találtak túl sok megfelelő vagyonnal rendelkező személyt és céget a „bankpiacon". Öszszehasonlításként megállapíthatjuk, hogy a budapesti legjobb adósok lis96