Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szili Ferenc: Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba

niába irányuló kivándorlás a horvátok szempontjából előnyökkel is járt. A gazdálkodásban képzettebb magyar és német parasztok új mezőgazdasági kultúrákat honosítottak meg. A két kultúra találkozásából kétségkívül mindkét fél egyaránt profitált. A szlavóniai magyarság számarányának növekedéséhez a kivándorolt somogyi parasztok is nagymértékben hozzájárultak. A kivándorlás első szakaszában, 1850-1880 között pontosan nem lehet — statisztikai adatok, kimutatások hiányában — számukat meghatározni. Feltehetően többségük a Drávával érintkező dél-dunántúli megyékből vádorolt ki. A növekvő amerikai kivándorlás következtében jelentkező emberveszteség irányította a politikusok, az újságírók és a közigazgatási vezetők figyelmét a szlavóniai kivándorlásra. 1890-ben egy belügyminiszteri rendelet hatására az érintett megyéknek, így Somogynak is, tíz évre visszamenőleg kimutatást kellett készíteniök a Horvátországba és Szlavóniába irányuló kivándorlásról. A Somogy megye alispánja által felterjesztett kimutatásban községenként és járásonként feltüntették a kivándorlás főbb adatait.

38 A kivándorlók készpénzben magukkal vittek 604 231 forintot, s ha az elvitt állatok értékét is hozzáadjuk — amelyet forintban nem mutattak ki —, akkor a tőkekiáramlás számottevőnek mondható. A fenti összeg hozzávetőlegesen az 1876-1886 között évenként befizetett megyei egyenes adó 50%-t is elérhette.

39 A népességveszteség mellett az anyagi veszteség is jelentős, mivel a szlavóniai kivándorlók nem ideiglenesen távoztak, hanem a Dráván túl véglegesen letelepedtek. A későbbi évtizedekben a nacionalizmus és a sovinizmus sodrásában nem tudták megőrizni magyarságukat, a második nemzedék már elvesztette anyanyelvét, identitását és az anyaországgal való kapcsolatát is. Összességében kijelenthetjük, hogy a Szlavóniába irányuló kivándorlásban elsősorban a vállalkozó szellemű, a minden kockázatot vállaló parasztgazdák vettek részt. Jóllehet ezt a tevékenységet közgazdasági értelemben nem tekinthetjük vállalkozásnak, mégis úgy gondoljuk, hogy annak elemeit tartalmazza. A kivándorlók ingó- és ingatlan vagyonukat pénzzé tették, és azt Szlavóniában birtokvásárlásra fordították. Mivel ott nagyobb birtokokat tudtak vásárolni, a családi vagyon értéke néhány évtized múlva tetemesen megnövekedett. Sokan nemcsak saját sorsukat tudták jobbra fordítani, hanem távlatban az egész családét, mivel az örökösödésnél a túlzott birtokaprózódás veszélyét átmenetileg elhárítot86