Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Horváth Zoltán: Sopron vállalkozó polgárainak jelentősége a város gazdasági és társadalmi életében az 1858., 1886. és 1911. évi adózás alapján

lene hitelintézményében 7,1 millió részvénytőkét kezeltek. A dunántúli pénzintézetek össztőkéjének rangsorában Győr után Sopron következett. A század végére a vasúvonalak is kiépültek. Osztrák részről gyáralapítás céljából Sopron iránt nagy érdeklődés mutatkozott. A város Bécstől 65 kilométer távolságra feküdt, és még 1910-ben is a lakosság 51%-ának az anyanyelve volt a német. Nyersanyag is rendelkezésre állt, a brennbergbányai szén, és csupán a víz hiánya okozott némi gondot.

32 Sopronban 1918 előtt 29 gyáralapítási kísérlet

33 történt, ha csak a harmada megvalósult volna ezeknek, akkor a már létezőkkel együtt Sopron a századfordulón nagyipar tekintetében a magyarországi városok rangsorában az elsők közé került volna. Kérdés, hogy a soproni polgárok végül is miért nem alapítottak gyárakat? Kétségkívül kedvüket szegte az 1858. és az 1873. évi bécsi pénzügyi krach, amikor is több millió forintot elvesztettek. Riasztó hatással volt rájuk Flandorfferék récényi bányavállalkozásának a kudarca, vagy Lenkék vegyi gyárának a csődje.

34 Továbbá rettegtek a hozzánk is átszivárgó szocialista tanok által magukkal ragadott munkásoktól. Nem kétséges, hogy a város vezető rétege felemás, vagy inkább kettős gyáralapító politikát folytatott, ami ellentmondásban állt a városfejlesztés más területein tett erőfeszítéseikkel. Miközben végig tudatában voltak annak, hogy a városias fejlődés letéteményese a gyáripar. A „más területet" a régi értékek és a környezet szépségének a felfedezése jelentette: üdülők, villák, iskolák és laktanyák építésére telkeket parcelláztak. E célkitűzések a polgárságnak nagyon is megfeleltek. Sopron „önálló foglalkozású" adófizetőinek a száma 1911-ben 4125 fő. Közülük vagyonából élő (házbirtokos, magánzó) volt 927 személy (22%), akik a 2 769 739 föld-, ház-, kereseti és tőkekamat jövedelemből összesen 1 083 979 koronával 39%-ban részesültek. Ez a réteg örömmel látta a város falai közé betelepülő nyugdíjasokat, a vidám diákokat és a családos katonatiszteket, akik mint fogyasztók, a kisiparosok számára megrendelőkként is szóba jöttek, és mint albérlők, a háztulajdonosoknak szintén jó jövedelmet biztosítottak. Noha a földvásárlások, a vidéki gyáralapítások csökkentették a befektethető tőkét, maradt azért építkezésre is elegendő. A Bach-korszakban, a város általános gazdasági válsága idején, akkor nyerte el Sopron nagyvárosi arculatát, amikor a Beamterek lakásigényének a kielégítése került napirendre. A század utolsó két évtizedében ez a folyamat megismétlő72