Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Horváth Zoltán: Sopron vállalkozó polgárainak jelentősége a város gazdasági és társadalmi életében az 1858., 1886. és 1911. évi adózás alapján

Az izraelita vallásúakat általában terménykereskedő elnevezéssel különböztették meg a gabonakereskedő keresztényektől. Ali személy közül csak egy tartozott az I. adókategóriába, kettő a II-ba 1000, illetve 800 Pf ttal.

8 Az utóbbiakat is vállalkozóknak vettem. A gabona- és terménykereskedők az ágazaton belül 24%-ban részesedtek a jövedelemből, az összes kereskedő jövedelmének 11%-át birtokolták. A gabonakereskedők jövedelme öt százalékkal túlszárnyalta a sertéskereskedőkét. A gabonakereskedés prosperitását az egy főre eső jövedelem is jelzi: 1858-ban 1732 korona, 1886-ban 3877. Meiler Manó 1886-ban az I. adókategóriában a második, az üzleti és jövedelem szerinti rangsorban a tizenkettedik 3000 koronával. Megvette a gróf Festetich család házait és majorját, így öszszesen hat, — ebből három kétemeletes, — háza volt. A már vázolt gazdasági válság következményeként 1885 után megbukott a Bischitz Salamon és fia cég

9

, majd 1906-ban a Bischitz Sándor és testvére cég is.

10 A gabonakereskedők is kivonták tőkéjüket a város gazdasági életéből. Steiner Ignác Horvátországban vett magának földbirtokot,

11 Hacker Mór az Esterházyaktól bérelt földet,

12 és a Meiler Manó fia cég a Maria-lanzendorf i gőzmalmot vásárolta meg.

13 A zsidókat 1526-ban elűzték Sopronból, akik így a környező községekben telepedtek le. Házas zsellérekként éltek, állat- és gabonakereskedéssel foglalkoztak. Csak 1848 után költözhettek be. Közülük 1858-ban még nem volt olyan, aki az I. adókategóriába tartozott volna. A későbbiek során az üzletsoron megszerezték a Várkerület kereskedőházainak egy részét és a külvárosok szatócs üzleteit. 1886-ban a 214 adófizető közül az I. adókategóriában 16 izraelita vallásút találunk, akik a 229 068 korona egyenes adó összegéből 20 918 koronával részesedtek; 1911-ben a 236 adófizető közül 31 fő a 265 994 koronából 37 994 K-val rendelkezett. Ahogy említettem, néhányuk gabona- és bornagykereskedő volt. Ipari vállalkozásokban nem vettek részt. Késve érkeztek. Az élelmezési és élvezeti cikkekkel kereskedő ágazatban a vállalkozó polgárok között találunk néhány festék-, anyag- és vegyeskereskedőt (Farb-Material et Spezerei Händler), akiket a korabeliek nagykereskedőknek (Grosshändler) neveztek; joggal, mert néhányuk egyúttal bornagykereskedő is volt. A nagykereskedők (Spezerei Händlerek) bármire vállalkoztak, mindennel üzleteltek: bérelték a városi mázsaházat, a sörfőzőt, a fogyasztási adó beszedését stb; árultak puskaport és Trieszten át érkező gyarmatárut. Ránk maradt a Kereskedő Testület hét foglalkozási csoportjába tartozó 47 tag 1859. évi adóbevallási íve. Évi bruttó bevételük 1 174 800 frt — a nyere66