Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Farkas Gábor: Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában

rugója lenni. Boltjaik megmaradtak azon a kiskereskedelmi szinten, melyet még a 18. század végén, a 19. század elején apáik alakítottak ki. Volt ugyan egy vékony réteg, amely a liberális gazdasági elveket tette magáévá, és igyekezett a polgári fejlődésben résztvenni; de a beáramló kereskedelmi (zsidó) tőke elég hamar háttérbe szorította őket. 1845-ben a Városi Takarékpénztárt ugyan még ők alakítják meg részvénytársasági alapon, majd ez a pénzintézet 1847-ben létrehozza az — akkor nagy feltűnést keltő—Életbiztosító Intézetet; mindezek ellenére e réteg nem léphetett ki a lokális viszonylatból.

2 A dualizmus korában a történelmi polgárságból egyedül a Szammer, a Schlamadinger, a Tőgl, a Say, a Kovács családok vették fel a versenyt a modern gazdasági követelményekkel, a többi család viszont kisegzisztencia maradt. Arra fel kell viszont hívni a figyelmet, hogy a Városi Takarékpénztárt alapító Pribék, Orsonits, Haáder, Eischl, König, Bottlik, Linzer, Hering stb., mintegy 40 család nagyobb része városi hivatalnok, tisztviselő, ügyvéd vagy környékbeli birtokos, akiket a modern kor szele megérintett ugyan, de a tőke hiánya miatt nagyobb vállalkozásba nem tudtak belevágni. A városi nemesség Székesfehérváron nem jutott számottevő vezető szerephez 1848 előtt, így a dzsentrik nem befolyásolták a városi fejlődést. A zsidó burzsoázia mellett felemelkedett egy vékony német-cseh-morvaországi kereskedő réteg, melynek tagjai a Bach-korszak idején vándoroltak be. Ezek a vezető családok: a Kari, a Felmayer, a Knazoviczky, a Havranek, a Gramanecz voltak; míg a zsidó tőkés elithez a Wertheim, a Deutsch, Bernstein, Bergmann, Engel, Grósz, Kohn, Schlezinger, Rechnitzer, Pollák, Pinkász, Singer, Weisz, Tüll, Wiener családok tartoztak. Ez a két réteg alkotta a városban azt a modern tőkés osztályt, amely a század közepén kezébe vette a gazdaság gyorsan növekvő szektorait. Ez a tőkés csoport vált az új társadalom valódi haszonélvezőjévé, mert teljes erejét a tőkés gazdasági rendszert előrelendítő kereskedelmi- és pénzügyi műveletekre tudta fordítani. A hagyományos üzleti ágak közül a gabonakereskedést, a hitelügyletet, a váltóüzletet már az ötvenes-hatvanas években fellendítették. Közülük néhányan tőkés nagybérlők voltak. A Wertheim családot kell itt említenünk; a család az enyingi uradalom bérlője, és ezen a gazdasági szálon kapcsolódtak a Veszprém megyei közélethez. A Wertheim család a céget Székesfehérváron 1862-ben alapította, és terményfelvásárlással, gabonakereskedéssel foglalkozott. A cég két fiatal és energikus egyénisége, Salamon ésÂrmin volt. A család a dualizmus év250