Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tokaji Nagy Erzsébet: Szombathely urbanizációja a századfordulón. Éhen Gyula polgármester szerepe a város modernizációjában

père. (E reményét támasztotta alá az is, hogy a rendezett tanácsú városok polgármestereinek 5. kongresszusát Szombathelyen rendezték 1910-ben, ahol Éhen — elméleti felkészültségének, volt városépítő tevékenységének országos szintű szakmai elismeréseként — díszvendégként vehetett részt.) 1914-ben pályázott Szombathely polgármesteri székére, de a választást — nagy fölénnyel — Kiskos István nyerte meg. Ezt követően Éhen elfordult a közélettől, és megélhetését ügyvédként biztosította, de vállalkozott

84 is. Tagja maradt több egyesületnek, társadalmi szervezetnek.

851 Városvezetői teljesítményét a kormány későn jött elismeréssel honorálta: 1925-ben kormányfőtanácsosi kinevezést kapott. Ebben az időszakban már befeléforduló, megkeseredett emberként élt, és nem is publikált. 1926. novemberében a Hír című újság közölte nyugdíjbavonulását.

86 Miután nyugdíja nem volt, kegydíjat kapott, és haláláig meglehetősen szerény körülmények között, magányosan

87 élt. „Előttünk evett meg az idő a városunk nagy regenerátorának nimbuszából napontkent egy darabot, itt öregedett, itt szürkült meg előttünk a sok szürke hétköznapon az az ember, akinek polgármestersége Szombathely ünnepnapja volt." — olvashatjuk az életrajzáról szóló könyv utolsó oldalán.

88 Halála (1932. január 2.) alkalmából a Városok Lapja elemezte pályafutását, és teljesítménye elismeréseképpen Éhen Gyula helyét a nagy magyar polgármesterek — Brolly Tivadar, Kada Elek, Telbisz Károly, Zechmeister Károly — között jelölte meg.

89 Jegyzetek 1 Ehen Gyula A modern város című könyvében található statisztikából az olvasható ki, hogy a lakosság 10 306 fóvel gyarapodott, ami 132%-os növekedést jelent. In: Ehen Gyula, A modern város (Szombathely 1897), 36. 2 Kárpáti Kelemen, Savaria-Szombathely város monográfiája (Szombathely 1894), 353. 3 A lakosság 1890-ben 17 270, 1910-ben 30 947 fő volt. In: A magyar városok statisztikai évkönyve (Szerk.: Thirring Gusztáv. Budapest 1912), 53. 4 и.о. 69-80. 5 U.o. 62. 6 и.о. 55-57. 7 Ezt igazolja az egy lakóépületre eső lakosok számának alakulása, amely 1869-ben 24,2 volt, 1910-ben azonban már csak 14,5. A beépítés intenzitása azonban nem érte el a nagyvárosi mértéket; körülépített udvaros bérházak nem fordultak elő, mivel a telekár és az udvari lakások bére közti arány ezt nem indokolta. ImBrenner János, Szombathely városépítéstörténete a XIX. század második felétől az első világháborúig (= Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1959. l-2.sz. 174.; 182,). 227