Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tokaji Nagy Erzsébet: Szombathely urbanizációja a századfordulón. Éhen Gyula polgármester szerepe a város modernizációjában

Szombathely Nyugat-Magyarország legurbanizáltabb történelmi nagyvárosaihoz „emancipálódott", a modernizáció minden lényeges területén egyenrangú versenytársukká lett; emellett egy nemzetközi gazdaságföldrajzi térség — Alsó-Ausztria, Stájerország, Horvártország — egyik meghatározó centrumává is vált. Szombathely dualizmuskori társadalma és a polgári elit Szombathely látványos urbanizációs sikere szorosan összefüggött a polgárság gazdasági-társadalmi szerepével. A város dualizmuskori foglalkozási szerkezetére az értelmiség és a hivatalnokok nagy száma volt jellemző. (Őstermeléssel 1900-ban a lakosság 4,8%-a foglalkozott, 8,9% volt a napszámos és 6,3% a cseléd.

14

) Az 1910-es években a lakosság kb. 10%-a dolgozott a gyáriparban.

15 A kisiparban is jelentős változás következett be; míg 1885-ben 456 önálló iparos volt 991 segéddel, addig 1908-ban 637 volt, akik 2802 segédet és 1017 tanoncot foglalkoztattak.

16 Még látványosabban fejlődött a kereskedelem: 1865-ben 34 kereskedői cég volt bejelentve, 1908-ban pedig 446 az önálló kereskedő (836 segéddel és 77 tanulóval).

17 A közlekedésben a lakosság 12%-a dolgozott. Ennek az az oka, hogy az 1865-1894-ig megépített vasúthálózat Szombathelyt az Alpok előterének legfontosabb vasúti csomópontjává tette.

18 A városi polgári elit, a polgári középosztály reprezentatív, legfelső csoportja tevékenyen részt vett a város irányításában, hiszen vagyona vagy társadalmi presztízse alapján tagja volt a képviselőtestületnek. A képviselőtestület — Szabó Gábor adatai alapján

19 — 45%-a értelmiségi, melynek többsége „presztízs-úton" (választással) került be: 70%-uk a hagyományos polgári-értelmiségi szakmák (ügyvéd

20

, orvos, tanár, pap, tiszviselő), 30%uk már a modernebb foglalkozások (gyógyszerész, mérnök, postai- és pénzintézeti tisztviselő, magánhivatalnok) képviselői voltak. A testület második legjelentősebb csoportját (17%) a „vagyonukból élők" képezték: 75%-uk volt háztulajdonos, annak a modern vállalkozói csoportnak a tagja, amely látványosan emelkedett a nagy városépítés során a gazdasági hierarchia felső pozícióiba.

21 A harmadik az iparosok csoportja — 16%. Erősen inkonzisztens státuszú réteg, amely szinte kizárólag (90%) presztízs-csatorna útján kerül be a testületbe.

22 214