Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester
TÓTH LÁSZLÓ Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester Győr a 19. század második felében Győrött az 186l-es alkotmányos mozgalmak során és az azt követő években kezdtek megjelenni a polgári-liberális szellemtől átitatott várospoli tika egyes társadalmi és tudai jegyei. Bár átfogó városfejlesztési tervek ekkor még nem születtek, a városvezetés törekvései többnyire a provizórikus időszak politikailag erősen befolyásolt napi teendőire korlátozódtak. A gazdasági szférában azonban, a gabonakereskedelem országos léptékű kifejlődése következtében karakterisztikus formát öltött a győri városi érdekek tudata, a földrajzi, helyzeti előnyre alapozó tranzitkereskedelem gazdasági kiaknázása. A várost a gazdasági előnyszerzés arra ösztökélte, hogy minden lehetséges eszközzel segítse, sőt ösztönözze a folyópartokon folyó lázas munkát, mert ez anyagi gyarapodását és erkölcsi felemelkedését jelentheti. A civil szféra intézményei (sajtó, egyletek) biztosították hozzá a társadalmi hátteret. Az 1856-ban megalakuló Kereskedelmi Gyülde, az újra működő olvasó egylet (Casinó) belső vitáin mérlegelték a keresekedelmi forgalomra ható információkat, s javaslatok sokaságával ösztönözték a városvezetést ez irányú kötelezettségeinek teljesítésére. A gazdasági tényezőkön kívül a polgári városszemlélet kialakulásában fontos kohéziós szerepet játszott a Győri Közlöny, a főgimnázium és az 1867 után újra működő jogakadémia. E tényezők együttes hatása alapozta meg a későbbi, a dualizmuskori várospolitika dinamizmusát, mozgásának főbb irányait és kereteit. 1870 után annyiban változott a helyzet, hogy a polgári választójog érvényesülésével a városlakó polgárság de jure is tudta érdekeit érvényesíteni a városvezetés törekvései mellett, vagy ha kellett, az ellen. A győri magisztrátus elég hamar „hozzáidomult" a gazdasági, társadalmi változásokhoz, 1 s a polgári rétegek valósággal rákényszerítették a városvezetést céljaik és érdekeik szolgálatára. A várospolitika meghatározó eleme, 192
