Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Szabó Péter: A győri kézműves polgárság vállalkozásellenes mentalitása
A győri vállalkozás viszonylag hosszú vajúdás után tüneményes gyorsasággal (1906-1909) megvalósult. A gépműhely azonban soha nem töltötte be eredeti hivatását. Nem vált rentábilis üzemmé. Az iparostársak zöme képtelen volt megfizetni a szolgáltatásokat, vagy nem rendelkezett olyan mennyiségű munkával, amely gazdaságossá tette volna a géphasználatot. A gépműhely — hosszú szervezeti válságperiódusok, bérletszerű megoldások után — egy kellemetlen ingatlan szerepkörébe került, amelyen szerettek volna tulajdonosai minél előbb túladni. A győri közös gépműhely kudarca egyértelmű következménye volt egy kevéssé átgondolt kormányzati politikának, amely nem vette figyelembe a szövetkezeti forma korlátait, sem a gépesítés önmagában reménytelen „áldását" egy olyan közegben, amelynek elsősorban közgazdasági szemléletén, vállalkozókészségén kellett volna változtatni, hogy a komoly anyagi erőt mozgató segélyprogrammal valóban felvehesse a versenyt — a konfrontáció elkerülésével — a gépi tömegtermeléssel. A bemutatott történet tehát a kisipar tehetetlenségére utal, igazolni látszik feltevésünket a kisipari népesség vállalkozásellenes mentalitásáról. A katasztrofális bukás elkerülése mégis azt sejteti, hogy a céhes hagyományok szelleme valamiféle tartást adott a gazdasági törvényszerűségek értelmében megpecsételt sorsú ágazatnak. Lehetséges, hogy a céhrendszer hosszantartó haldoklása ültette be az iparosnemzedékekbe a túlélés képességét? Befejezésül egy ünnepi megemlékezés-részletét idézünk a céhes hagyományokba kapaszkodó iparos-társadalom mentalitásának érzékeltetésére: „Természetes, hogy a társadalmi, szociális és kulturális fejlődés sok mindent megváltoztatott, megváltozott az élet, megváltoztak a viszonyok és magától értetődően ezekhez kellett alkalmazkodniuk az eszközöknek is. De szomorúsággal kell megállapítani azt, hogy a régi, kipróbált és igazolt szabályoktól és igazságoktól való eltávolodás lelkiválságba juttatta az emberiséget, a létért való egyre nehezebb küzdelem, amely valóságában nem is ok, hanem okozat, a kíméletlen verseny, háttérbe szorította az ideálokat, aggodalmat keltő gyakorisággal némítja el a tisztes ipar líráját és iparosságunknak elég jelentős részét affelé az út felé viszi, amely előtt az önbecslés, az öntudat és a lelkiismeretesség, az igazi tisztesség, a józan ész szemaforjai tüosra állanak". 17 Ezek az ünnepi pátosszal fogalmazott — akár ma is megszívlelhető — gondolatok 1932-ben hangzottak el a cipészek temetkezési egyletének jubileumi gyűlésén. 189
