Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szabó Péter: A győri kézműves polgárság vállalkozásellenes mentalitása

emelték és a szokásokkal ellentétben pengő forintban követelték. Maguk a feladatul megjelölt lábbelik is divatjamúlt, sehol nem gyártott típusok voltak. A segítségül delegált négy céhbeli mester megtagadta az együttműködést, sőt azt is megmondták a jelöltnek, hogy protestáns származása miatt ne is reménykedjen a felvételben. A remekek elbírálására összehívott céhgyűlésen a bemutatott csizmákat „oly annyira öszve törték és feszegették, hogy azon munkáknak csizma formáját képzelni is alig lehetett..." (Az elutasított remek esetén az egész eljárást — a díjak ismételt beszedésével — újra lehetett kezdeni!) „Sok volna azokat leírni, amelyeket még ezen túl történtek és az emberiség ellen valók..."

8 — írták jegyzőkönyvbe egy másik remeklési ügy kivizsgálásakor a tanács kiküldött megbízottai. Bármilyen gyakoriak és megdöbbentőek az ilyesfajta visszaélések, az iparos népesség gazdasági felfogását, ellenérzéseit még károsabban befolyásolták azok a céhes törekvések, amelyek a termelési, piaci folyamatokat szabályozták, a verseny, a konkurrencia visszaszorítására irányultak. Ezek ugyanis egy hamis szemléletet alakítottak ki a mesterek tudatában: a megújulás, a törekvő szorgalom, a kihívások vállalásának és a küzdeni tudásnak a szükségtelenségét. Ezen kívül nemcsak tudati téren okoztak károkat, de a gyáripar kialakulásának akadályozásával a fejlettebb technológia, az új módszerek, általában a szakmai fejlődőképesség lehetőségétől fosztották meg az iparos-társadalmat. Lehetetlenné tették, hogy az élelmesebb, ügyesebb és vállalkozószellemű céhtagok idővel „kinőhessenek a céhi keretekből és manufaktúrát alapíthassanak".

9 Nem véletlen, hogy az ipari fejlődésben jelentős eredményekkel büszkélkedő győri gyáripar csupán néhány céhes műhelyből fejlődött gyáripari fejleményt tud felmutatni. Az iparszabadság törvényi lehetőségei ellenére is — éppen a vállalkozásellenes környezet visszatartó hatására — még az ambiciózus mesterek is nehezen vállalták a céhes keretek szétfeszítését.

10 Inkább megkísérelték szakmai tekintélyük latbavetésével, némi kockázattal a segéderők létszámának — egyébként „törvénysértő" — emelését, mint ezt megfigyelhettük egy-egy textilkereskedő szolgálatába szegődött takácsmester esetében.

11 Látszatra a céh tagjai maradtak, ugyanakkor a kereskedő alkalmazottaiként, vagy társtulajdonosként igyekeztek túllépni az értelmetlen korlátokon. A céhrendszer hagyományai nem tették kérdésessé a németországi tanulmányútról hazatért, a karlsruhei politechnikum oklevelével is rendelkező Stádel Károly számára, hogy tanoncévei illetve vándorideje utólagos 186