Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tar Ferenc: Idegenforgalom és vállalkozás Keszthelyen a századfordulón

miség alapján 31 %; a Polgárvárosban földbirtok alapján 4 %, házbirtok alapján 54 %, jövedelem alapján 32 % és értelmiség alapján 10 % lett választópolgár. Mint láthatjuk a Polgárváros esetében az első két kategória, míg a mezővárosnál a két utóbbi a meghatározó. Ez a tendencia a század végére még egyértelműbbé válik. Ugyanis 1898-ban a választásra jogosultság alapja a mezővárosban a föld és házbirtok szerint 14 %, a jövedelem és értelmiség szerint pedig 86 %; ugyanezek az arányok a Polgárvárosban 76 % és 24 %. A választói névjegyzőkből is kiderül, hogy a mezővárosi választójogosultak arányában az 1870-es évek végétől rohamosan csökkent a birtokosok aránya és gyorsan növekedett az iparosok, kereskedők és az értelmiségi foglalkozást űzők aránya; közöttük is kiemelkedik a tanárok, tanítók az ügyvédek és orvosok számának a növekedése. A századfordulóra pedig kibővül az idegenforgalommal kapcsolatos foglalkozások száma, illetve aránya. A Polgárvárosban ilyen tendencia jóval kevésbé érvényesül. Erre utal, hogy pl. 1878-ban a választásra jogosultak 100 %-a a birtokosság köréből került ki és 1883-ban ez az arány még mindig 40 % volt. Érdemes megemlítenünk, hogy Kiskeszthelyen (Polgárváros) nagyon sokan akadtak olyanok, akik az uradalom alkalmazásában álltak, illetve nem csekély azok száma sem, akik onnan mentek nyugdíjba. A két közigazgatási terület 1925. január 1-ével egyesült, a keszthelyi hagyományban azonban még manapság is kimutatható a különbség bizonyos továbbélése. Néhány évvel később — a városrendezés során — elbontották Kiskeszthelyen a községházát. Az a gazdasági fejlődés, amelyik a várost is jellemezte, a századfordulón természetesen egyet jelentett a lakosság egyes rétegeinek a gazdagodásával. Ennek a jelét látjuk 1871-től a virilis listákon szereplő keszthelyi polgárok számában is. A megyei virilisek listáján legtöbb helyet a nagykanizsaiaknak adták, a keszthelyiek száma a zalaegerszegiekéhez állt közel. A keszthelyiek aránya azonban az 1880-as évektől lassú növekedést mutatott. E növekedés mellett kimutatható még, hogy fokozatosan nő azok száma, akik ipari, kereskedelmi és a vendéglátással kapcsolatos tevékenységet folytatnak. A virilis listákon nyomon követhető egy-egy család felemelkedése, ilyen a városbíró Reischl Vencel családja is; de jó példa erre Berényi Béla vállalkozó, Ossman Pál kereskedő, Bozzay Bálint korcsmáros, Bronner Herman kávés is. Egyre több azok száma, akik magából az idegenforgalomból élnek (panziótulajdonosok, kávésok, cukrászok, vendéglősök, borkereskedő, sörkereskedő, stb.) 176