Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Mohos Mária: Vállalkozók – borkereskedők. Zsidó borkereskedők Tapolca gazdaságában és társadalmában

részvényesek. E két bank törzsrészvények jegyzésével részt vett a Tapolca-Keszthely valútvonal építésében (70 000, illetve 1200 Ft értékben). A közlekedési hálózat országos fejlődése 1891-ben Tapolca forgalmi helyzetét is kedvezőbbé tette. Ekkor indult meg a forgalom a TapolcaCelldömölk vasútvonalon, amely elsősorban a nyugat-magyarországi és ausztriai szállításokat tette lehetővé. A tapolcai vasútállomáson külön borrakodó épült, amelynek összes forgalma 1895-ben 40 000 hl bor volt (ebből 26 700 hl-t szállítottak el, 13 400 hl érkezett).

18 A tapolcai borrakodóra 22 környező településből szállítottak bort szekérrel. A mezővárosban és a körzet településeiben sok fuvarozásra specializálódott gazda élt, akik a további vasútvonalak (Keszthely-Tapolca 1903, SzékesfehérvárTapolca 1909) megépülése után elveszítették fő jövedelemforrásukat. A történelmi borvidék szőlőterületeit pusztító filoxérajárvány 1890 körül érte el Tapolca környékét. Az ültetvények kipusztulása eltérő mértékű volt, attól függően, hogy laza vagy kötöttebb talajon feküdtek (a szőlőgyökértetű ugyanis a laza talajokban nem tudja a növények gyökeréhez a járatokat kialakítani). Tapolca határában a húsz évvel korábbi adatokhoz képest a szőlőterület nagysága a tizedére csökkent (181 ha, 1895), s az összes szőlő csaknem fele parlag vagy még nem termő új telepítés volt. A zsidó borkereskedők komoly munkát végeztek annak érdekében, hogy az elpusztult ültetvények helyett újak létesüljenek. Megalapították a Balatonfelvidéki Filoxera Ellen Védekező Egyesületet, melynek segítségével szakmai tanácsokat adtak a filoxera elleni védekezéshez (pl. szénkénegezés), oltvány készítésre szólították fel a gazdákat, s közlönyként a Tapolca és Vidéke с lapot használták. Részt vettek a tapolcai Vincellériskola megalapításában, s maguk is „beszálltak" az oltvány és szénkénegszállításokba. Az egyik legnagyobb forgalmú borkereskedő cég tulajdonosa Frisch László évente 100 000 db oltványt állított elő a tapolcai határban lévő oltványtelepén. A Tapolca környéki oltványtelepekről nem csak a helyi ültetvényekre, hanem az alföldi új szőlőtelepítésekre is szállítottak. A filoxérajárvány következtében Tapolca környékén egy jelentős szőlőbirtok-koncentráció indult meg. A megfelelő mennyiségű tőkével rendelkező zsidó borkereskedők felvásárolták a kisebb, tőkehiánnyal küzdő gazdáktól az elpusztult ültetvényeket, amelyeket újra telepítettek, s rajtuk nagy befogadóképességű pincéket, nagy kapacitású szőlőfeldolgozó központokat építettek. (Ezek a pincék, présházak ma is állnak a Tapolcaimedence és a Balaton-felvidék területén.) Az első szőlőrekonstrukció folyamán telepített ültetvények termőre fordulása a századforduló 144