Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században

Wilhelmina háza mindent megtesz, hogy a Ti nemzedéketek és Te is oda kerülj, ahol most rövidlátó tanácsnok uramék aggálya mindent tönkre tett..."

9 A levélrészlet csak röviden utal a korabeli gazdasági és a vállalkozói kísérletekre. A Hüttner családi vállalkozás jelentős váltásra készült, melynek során a polgári gyáralapítás, fenntartás, fellendítés igen sok akadályba ütközött. Úgy látták, a céhes ipar és az abból kinövő, maradi gondolkodású önkormányzati vezetés gördítette a legtöbb akadályt a modern polgári vállalkozások kibontakozása elé. Ugyanakkor fontos eleme e leveleknek, hogy szerzője felismeri a helyi önkormányzati hatalom jelentőségét, és a következő generációt az önkormányzatban történő szereplésre készíti elő, hiszen ez a fajta szerep elengedhetetlen a gründoláshoz, a fejlesztéshez. A Hüttner vállalkozó család gazdasági hanyatlása, majd bukása nem egyedi példa. Sorsukban osztozott több pécsi manufaktúra tulajdonos, illetve több tőkés vállalkozó família. Érdekes és jellemző, hogy az elbukó tőkés vállalkozó csoportból (bőr, sör, textil, fém, gyufa, cukor stb.) senki nem került be az egykorú városi tanácsba. Összefoglalva az eddigieket megállapítható, hogy az 1860-as évekig a pécsi önkormányzat vezetésében a vállalkozó ipari csoportok ismert családjai közül alig sikerült valakinek figyelemre méltó szerephez jutni. A városi tanácsban még közvetve sem kerültek vezető pozícióba. Viszont szembetűnő, hogy milyen erőteljesen jelenik meg a város gazdasági életének minden területén a kereskedő és bankár csoport, elsősorban a borkereskedelemmel és a faáruval kereskedő réteg. Először a Délkelet-Dunántúlon, majd a Szlavónia és Szerbia felé irányuló közvetítő kereskedelemben érvényesülnek. Az 1840-es évek végén, különösen a hatvanas években ők a város és a megye áruszállítói. Az 1870-es években a bankár, kereskedő csoportok képzett fiatal tagjai már jelentékeny számban bejutnak a városi tanácsnokok sorai közé. A baranyai nagyuradalmak jogászai is a pécsi kereskedő- és bankvilág második generációs fiatal tagjaiból kerülnek ki. A város általános gazdasági, kereskedelmi, bank-hitelvilága és a gyáripar, amely éppen csak kibontakozóban volt akkoriban, az 1870-es években mélyreható vállalkozási válságon ment át. 1870-1879 között harmincegy vállalat alakult; kilenc bank, négy kereskedőtársaság és tizenegy „kereskedőház", amely elsősorban a helyi nyersanyag értékesítésével foglalkozott. 1880-ra azonban közel ötven százalékuk eltűnt a színről. 131