S. Lackovits Emőke: „...jertek az Úr asztalához... s megelégszetek...”(439. dicséret). Református úrasztali textíliák a Dunántúlon (Veszprém, 1995)

kendők hatása a 19. századi, valamint a 20. századi paraszti hímzéseken erősen érzékelhető. Öltéstechnikájuk: Az egyszerű laposöltés, a mintázott (csíkos, kockás, táblás, fogas, zegzugos) laposhímzés, a bordázott vagy levarrott laposöltés, a török laposhímzés (színén, fonákán megegyező) a hasított laposöltés, a hamis laposöltés, a fektetett laposöltés (arany- és ezüstszál alkalmazásakor) a láncöltés és száröltés. Hímzőfonaluk a selyem- és a fémszál (arany, ezüst). Főként a 19. századtól a nagyon egyszerű, vászon alapanyagú terítőkre pamutfonallal hímeztek. Megtalálható közöttük a csak selyemszállal hímzett, a tiszta fémszállal varrott, valamint a selymet és fémszálat ötvöző is. A 18. század végén, a 19. század elején egyes gyülekezetekben kényszerből (szegénység, sietség) női selyem fej- és vállkendőket adományoztak liturgikus célokra. Némelyeket hímzett felirattal (az ajándékozó neve) és évszámmal is ellátták, pl.: Szentgálon többet is őriznek ebből a fajtából, de megvolt Zánkán és Mencshelyen is. Az úrasztali textíliák között kisebb csoportot alkotnak a törököktől származó, díszített kendők (pesgir, uckur, bogca). Ezeket bulyavászonra (száda) színes (vörös, türkiz, zöld, világoskék, arany, ezüst) selyemfonallal hímezték, színritmusra törekedve a 16-17. századokban. Gyakran csillogó islógokkal is díszítették őket. Egész felületüket beborítja a dús, de merev növény- és virágábrázolás. A legszebb török kendőket a győri református gyülekezet őrizte meg. Kettő közülük a 17. századból való, nagyméretű, dúsan hímzett textília. A harmadik mindössze 36 x 40 cm nagyságú kendőcske, minden bizonnyal keresztelőedény letakarására szolgált. Egész felületét beborítják ugyan a virágok, de szétszórtan, levegősen helyezkednek el. Négy szélén körben török felirat olvasható: „Bánnilyen nagy a szerelmem, tartsd meg adott szavadat; különben attól félek, hogy szívemet hódoltatva gyötröm leszel. Valamikor látlak, mindig repes a szívem. Hej, drága szultánám, boldogsággal áldjon meg az Isten téged. 26