V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

inek elemzése, a Krónika rovat fejlesztése gazdagította a címe ellenére nem csupán dunántúli, hanem országos érdeklődésre számot tartó lapot. Szerzőinek köre is egyre bővült a dunántúli városokból. A Modern Dunántúl szerkesztői programjuk megvalósítására irodalmi és zeneesteket, tudományos előadásokat hirdettek. Ez utóbbiak visszhangja s általában a lapot, szerkesztőket ért támadások fokozódó ereje vezethetett a hetilap megszűnéséhez. Amikor 1910. december l-jén megjelent a Modern Dunántúl 12., valójában azonban 10. száma, az olvasók már tudták az előzetes hír révén, hogy a lapot a következő évtől politikai lapként kívánják kiadni. De erre már nem kerülhetett sor. A Modern Dunántúlt elnémították végleg ezzel a számmal. Az Új Igék sem valósulhatott meg. A két szerkesztő kapcsolata is megromlott. Próder biztos hivatalnoki álláshoz jutott, Ludvigh pedig Pestre menekülhetett újra. A Modern Dunántúl ránk maradt 191 oldala lezáratlanul is különleges, értékes olvasmány számunkra. Mivel a lap cikkeinek zöme veszprémi témájú, sajátos kortörténettel szolgál a szülővárosát féltő, fejlődését sürgető ifjú szerkesztők szemszögéből. Felhasznált fontosabb irodalom ÉRI István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat. In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 3. (145-162); NYÉKI Károly: A Bakonytól a Jenyiszejig. Ludvigh életútja VMMK 9. (183-194). 47