V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

Ludvigh Kálmán (Diego) (1889-1919) 1910-ben egy veszprémi fiatalember első verseskötete jelent meg Budapesten. A Tépett lapok című könyv szerzőjeként Diegót tüntették fel a borítólapon. Az álnév az akkor 21 esztendős Ludvigh Kálmánt rejtette, aki a fővárosban az újságírói pályára lépett. A radikális értelmiség haladó köreivel tartotta a kapcsolatot. Barátai, közeli ismerősei közé sorolhatta Nagy Sándort akit korábban, veszprémi tartózkodása során megismerhetett. Verseskötetét az akkor már Gödöllőn letelepedett művész illusztrálta. Ludvigh költőként nem érhetett el különösebb sikereket, zsurnalisztaként viszont szép, ám embert próbáló vállalkozásba kezdett. Önálló, veszprémi központú dunántúli lap alapításának szándékával költözött vissza szülővárosába. Tervei megvalósításához megfelelő társra lelt az ugyancsak veszprémi, nála két évvel idősebb Próder Lászlóban. A régi veszprémi iparoscsalád sarja - bár pontos adataink nincsenek korai életútjáról - feltehetőleg szintén a fővárosba került a piaristák gimnáziumából való kicsapatása után. Néhány évig jogászhallgató volt. Ludvighoz hasonlóan valamelyik progresszív lap vonzáskörében töltődött fel szellemileg. Budapesten együtt készíthették elő lapjuk alapítását: megszervezték a hetilap fővárosi szerzői gárdáját, szerződést kötöttek a neves Révai és Salamon könyvnyomdával. Bizonyára szerkesztő-újságíró barátaikkal megvitatták a kiadandó lap profilját, tematikáját is és előfizetőket gyűjthettek ismeretségi körükből. 43