V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

hasonlóan fordítani kezdett. 1894-ben - bizonyára apja közbenjárására - felajánlották neki az előző évtől megjelenő független irodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap, a Veszprémi Hírlap szerkesztői állását. Válasza csak az igen lehetett, mert az indulástól rendszeres munkatársa volt a tárcáit, műfordításait közlő lapnak. Alig 26 éves ekkor, tele ambíciókkal, újítási szándékkal s tegyük hozzá: politikai elkötelezettséggel. Szerkesztő lesz ugyan, de valójában afféle mindenes zsurnaliszta polihisztorságra való hajlamával. Vezércikkek sorát írja, politikai írásai túlfűtöttek. Tőle származnak a Hírek rovat apróhírei és a Heti Szemle tárcái, glosszái is. Álnéven, illetve névtelenül, később egyre inkább saját nevén a Veszprémi Hírlap legtöbbet publikáló munkatársa volt. 1897 elején vált meg a laptól, pontosabban udvariasan menesztették, amikor a lap a helybeli egyesült ellenzék kezébe került. Visszanyerte szabadságát, politikai elkötelezettség sem terhelte már. Új, regionális lap megindítását tervezte. Egy év múlva, 1898 májusának közepén utcára is került a megálmodott Balaton Hírlap első száma. Maga Cholnoky volt a komoly anyagi terheket vállaló kiadótulajdonos. A hetilap profiljára vonatkozóan kemény, következetes programot fogalmazott meg s szerkesztői, újságírói munkájával igyekezett is ennek eleget tenni. Tevékenysége ismét sokszínű és alapos. írásaiban a balatoni régió napi ügyein túl a vidék fejlesztési lehetőségeivel foglalkozott. Szülővárosát a Balatonmellék fővárosaként szerette volna látni, sugallják cikkei. Elismerően írt a kibontakozó egyleti mozgalmakról. Vezércikkben szorgalmazta az 1893 óta eredményes működő pápai Jókai Körhöz hasonló irodalmi kör megszervezését Veszprémben. Bár a Balaton Hírlap cikkei tárgyilagos hangnemben íródtak, időnként - egy-egy kényesebb téma kapcsán - konfliktushelyzetet teremtettek, némely körök ellenállását váltották ki. Közvetlenül mégsem ezek a támadások okozták a hetilap megszűnését 1899 februárjában. Cholnokynak egyszerűen nem maradt pénze a következő számok megjelentetésére. A lap a február 23-i számmmal torzóban maradt, szerkesztői búcsú nélkül halt el. Cholnoky veszprémi lapszerkesztéseit próbálkozásoknak, minden eredmény nélküli tevékenységnek minősítik az irodalomtörténészek. László öccse is ezen a véleményen volt, búsan végződő próbálkozásoknak, fiaskónak tartotta. Pedig nem voltak ezek haszontalan, vidéki szürkeségbe süppedt évek Cholnoky Viktor számára. A munkával teli öt évben publicisztikája irodalmi szintűvé fejlődött. Műfordításai - elsősorban Mark Twain humoreszkjeit ültette át magyarra - már sejtetik az érett Cholnoky metsző iróniáját, a groteszk és abszurd látásmód iránti későbbi bámulatos fogékonyságát. Sajánt novellái Mark Twain hatását mutatják. Történelmi témájú tárcái a kuriozitást kereső, illetve az álomlátó írót vetítik előre. Veszprémi szépírói munkái ugyan csak melléktermékei újságírói tevékenységének, ám az 1859-ben szülővárosában megjelentetett első, Füstkarikák című kötetének felét efféle írások teszik ki. A többi írás válogatás a Veszprémi Hírlapban már közölt munkákból. A műfajilag vegyes, szatirikus novellát, tárcát, humoreszket, aforizmacsokrot, fordítást, műfajparódiát egyaránt tartalmazó kötetben azonban már kidolgozatlan formájában ott van a karrierje csúcsára érkező Cholnokyt jellemző, fantasztikumot, meseszerű elemet, társadalmi szatírát és realitást egyaránt alkalmazó novellatípus. A könyv nem értei különösebb méltatást, mégis az írói pálya indulását jelenti. Cholnoky Viktor a veszprémi újságírói kudarc után, apja halálát követően Pestre költözött. Örökre kiszakadt a kisvárosi légkörből. Mint öccse vélekedett, írói élettörténete voltaképpen ekkor kezdődött. Az egyik legtekintélyesebb napilapnak, a Pesti Naplónak lett először korrektora, majd munkatársa és bámulatosan rövid idő alatt segédszerkesztője. Újságírói sikereivel párhuzamosan növekedett írói neve. A siker mögött ott kell éreznünk a szülővárosbeli évek szerkesztői, újságírói robotját, szépírói próbálkozásait. Pesten a „született újságíró típusos életét" élte. Megnősült, gyermekei születtek. Említésre méltó esemény nemigen adódott az életében. Mint feljegyezték róla, Viktor nevű fi38