V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

f^» 1

^ c T ^ „Gondoljanak az életük valami igen tiszta V--í)ll\.ClbZ( lllilt, élményére-akkor megértik müveit." (Veszprémi Hírlap, 1914. január 25.) (1884-1914) „Ahol személyhez kötődő tárgyakat őriznek, ott az ezekből kisugárzó és egyszersmind kegyeletkiváltó szellem felidézi s állandóan ébren is tartja azt a vágyat, hogy a kegyelemek, ennek az édes-bús érzelemnek külső kifejezést is adjanak ünneplés, életrajz vagy megfelelő emlékmű alakjában. így vagyunk mi veszprémiek Csikász Imre korán elhunyt szobrászművészünk emléke iránt ápolt kegyeletünkkel.

1 Laczkó Dezsőnek, a Veszprémvármegyei Múzeum első igazgatójának ezen szép és örökérvényű szavaira most különösen sokat gondolunk, mivel Csikász Imre, Veszprém zseniális tehetségű, híres szülötte nyolcvan évvel ezelőtt költözött az örökkévalóságba. Korai és váratlan halála nagy veszteséget jelentett a szülőföld, a nemzet és az egész magyar művészet számára. Mindazok, akik művészetéért becsülik és szeretik, tudják, hogy milyen nagyot veszített vele mindenekelőtt Veszprém, ahová nagyon erős szálakkal ködődött, ahová még távoli útjairól is rendszeresen visszatért, ahol elsőként akarta megmutatni, hogy mit ér, és ahol jóakaratú támogatók és testi-lelki jóbarátok segítették. Amikor meghalt, a Munkácsy-trikolorral letakart koporsóját a budapesti Kerepesi úti temetőben csak beszentelték. Végső nyughelye a veszprémi felsővárosi temető lett. Csikász Imre Kálmán nemes és nemzetes Csikász Imre helybeli kékfestőmester és felesége, Veledics Mária gyermekeként született Veszprémben 1884. május 9-én. Elemi iskolai tanulmányait a veszprémi Szent László és Szent Anna iskolákban végezte, majd 1894ben, a család kiválasztottjaként a piarista gimnáziumba íratták be. Ez a választás nem volt sikeres, hiszen a tanulás egyáltalán nem kötötte le, helyette még órák alatt is alako27