V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

XT~Q-^X C^nHnr ,,A müvésze

tsy'

6

ny

örü kit

e^je a

z életnek, de az élet művészete, azniagaaz élet." (Nagy Sándor) (1869-1950) A magyar szecessziós művészet kiemelkedő egyénisége, a gödöllői művésztelep egyik létrehozója, Nagy Sándor megyénk szülötte. A Pápa közelében lévő kis faluban, Németbányán látta meg a napvilágot 1869. május 18-án Nagy Imre és Molnár Mária fiaként. Édesapja erdész volt, később az Eszterházy uradalom intézője lett.

1 Az eleven a kisfiú taníttatás miatt a nagyszülőkhöz került Veszprémbe, ahol elemi iskoláit végezte. A győri gimnáziumi érettségi után az Országos Mintarajziskolába iratkozott be, itt Székely Bertalan volt a mestere. A híres festőművész esztétikai nézetei alapvető hatást gyakoroltak művészeti elképzeléseire. Székely Bertalan esztétikájának sarkalatos pontját képezte a művészet etikai tartalmának kiemelése.

2 Az ebből táplálkozó morális pillérekre helyezett célkitűzés és tematikai feladatvállalás kezdettől fogva folyamatos igényként jelent meg Nagy Sándor műveiben. 1890-ben Róma új állomást jelentett az életében. Az itt töltött két év alkalmas volt arra, hogy művészettörténeti ismereteit elmélyítse, a Scuola Liberát látogatva pedig az új festésmódot, a „plein - air"-t sajátítsa el. A nazarénus mozgalom neves hazai képviselőjével, Szoldatics Ferenccel ekkor ismerkedett meg, a Kőrösfői-Kriesch Aladárral való találkozásból pedig életre szóló barátság lett. A felfedezés vágyától hajtva 1892-ben a merevebb művészeti stílust képviselő München kihagyásával Párizsba ment, ahol a híres Julian Akadémia magas művészeti színvo77