A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A legelőn és a kapuk előtt nem és életkor szerint csoportosuló gyermekek egymástól tanulták a dalokat, a mondókákat. A 4—7 éves leánykák az énekescsoportos körjátékokat játszották, babáztak, köveket dobáltak (ötkövecsezés), növényi magvakból vagy a gyermekláncfű szárából láncot, gyűrűt készítettek. 6—12 esztendős korukban igyekeztek az asszonyi munkát utánozni, másolva anyjuk minden tevékenységét. Főzőcskéztek, babáztak, kisgyermeket látva az általuk készített rongybábuban. Ez természetes is volt, hiszen szinte valamennyinek a libalegeltetés mellett kisebb testvéreit is dajkálni kellett a mezőn dolgozó anyja helyett. De kedvelt szórakozásuk közé tartozott az ugróiskola is. A 4—6 éves fiúcskák kedvenc időtöltése a fűzfavesszőlovon nyargalászás mellett az agyaggolyó-készítés és a vele való játék volt. A lányokhoz hasonlóan bújócskáztak, de a kisebbeknek elkészítették mára fűzfasípot, mondogatva: „Erdei, beredei fűzfa, nyári magyarófa. Egy kisgyermek sipot kir, adjuk neki, majd nem kir."

1

4 6—12 évesen a férfias játékok (háborúsdi, pandúr—zsivány, huszáros, egymás szekérbe fogása vagy az egymás hátán lovaglás — „Fogamra véve a játékzabiát még büszke is voltam, hogy szám erejével hurcolom pajtásaimat. Ha már ló, legyen tüzes."

1 5) mellett sok egyéb, főleg a társas életre felkészítő, szabályokhoz kötött, csoportos—mozgásos ügyességi játékokkal töltötték az időt: pl. csülköztek, métáztak, bilickéztek, sudaraztak, bengáztak, karikát hajtottak. Esős napokon a Marcal mentén a sötét és fehér felhők harcát figyelték, ostorukkal üldözve a bikának nevezett felhőből a fekete árnyékát.

1

6 A lányokhoz hasonlóan a felnőttek, az apjuk, a nagyapjuk munkáját is másolták: eljátszották az aratást, a cséplést, a szántás-vetést. Pásztorbotokat faragtak a nélkülözhetetlen kusztorával (fanyelű bicska).