A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

Az iskola utolsó osztályait járó fiúk és lányok, ha nem is gyakran, de közösen is játszogattak. Ilyen közös játékaik voltak a labdázás, csigázás, fogócska, bújócska, szembekötősdi és néhány körjáték. Ilyen közös alkalmakkor került sor az aratás, a takarolás, a cséplés, a lakodalom, a keresztelő, a temetés és a különböző egyházi szertartások eljátszására, hogy néhány év múlva felnőttként maguk is aktív résztvevői legyenek e jeles alkalmaknak. Télen a 4—5 évesnél kisebb gyermekek a lemorzsolt kukoricatorzsából építgették a tűzhely mellett a kukoricacsutka-malacoknak a hidast (disznóól). A nagyobbak vagy a szobába szorulva malmoztak, vagy a szabadban a befagyott tó, patak jegén a maguk által eszkábált korcsolyával csúszkáltak: ,,A rét befagyott vadvizein korcsolyáztunk. Az lett a jég királya, aki a legjobban tudta, a megcsodált vaskorcsolyás sem lehetett első, ha sokat bukott. Pedig azok a fakorcsolyák! Akácfahasáb élére feszített drótjaikkal nem adtak alkalmat trükkökre, csak száguldani lehetett rajtuk. Öltözetünk bakancs, flórharisnya, biciklibelsőből hasított harisnyagumival combunkhoz erősítve, beletűrve barhent gatyánk, mely rövidnadrágunk alól mindig kilógott, rövid nadrágunk meg háromnegyedes nagykabátunk alól, kesztyűnk egyujjas, terepszínű katonavászonból, birka- - bekecs — maradványokkal kibélelve, sapkánk simléderes, de fordítva, hogy le ne fújja fejünkről a szél..."

1

7 A 10—12 éves gyermekek már aktív résztvevői voltak az ünnepi szokások egy részének: karácsonyt köszöntöttek, regöltek, betlehemeztek, krisztkindliztek, háromkirályt jártak, balázsoltak, locsoltak, vitték a zsalikendőt a pünkösdi királyné fölött — emlékeznek vissza adatközlőink a Somló-vidéktől Kemenesszentpéterig, a bakonyi falvaktól a Balaton-felvidékig. 12 éves koruk után a gyermekek eladó lányokká és legényekké serdültek. A játék fokozatosan az ünnepi szokások gyakorlására szorítkozott és életük nagy részét az ősöktől örökségként rájuk maradt munka töltötte ki.