Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

KÁIN ÉS ÁBEL - 1919 - CAIN ET ABEL akv.-o., p., 30 X 39 cm, j. j. 1.: Egry József Keszthely, j. h. f.: Egry József 1919 Keszthely - VBM 69. 11. 1. A „Káin és Abel" című képen ismét új értelmezésben áll előttünk az ember és természet. Gyors mozgású, nagyvonalúan, biztos arányérzékkel tagolt figurák, akiket a nap fénye éppúgy anyagtalanná tesz, a vonal és a tónus éppúgy meghatároz, mint a tájban minden más részletet. A háttér hatalmas napkorongjának festésmódja a régi vallásos képek napkorong- és napsugárábrázolására emlékeztet, s belőle mint szerkezeti központból széles kötegekben árad a fény. Káin gyilkos lendülettel emeli karját a térdelő és esendőségében segítségre vágyó Ábelra. Mindkettőjük karja a napkorong felé irányul, erősítve a képmező két ellentétes oldalának - az égi és a földi történésnek - szerkezeti és gondolati összefüggését. E festmény - figyelembe véve keletkezésének időpontját -, a világháború utáni forradalmi korszaknak az elbukását - Egry lelkivilágát fejezi ki. (Hasonló jellegű képe, a Munkásmozgalmi Múzeumban levő „Vörös Igazság' - vagy más néven „Vörös Krisztus" — szintén bibliai témával tolmácsolja Egry időszerű politikai mondanivalóját. De utalhatunk az 1912-es ,,Szimbólumra" is.) A képet új, laza festékanyaggal festette, amely a fényt és a levegőt nagyobb szerephez juttatja. Először választja anyagául a rajzlapot, amelynek fényt (vagy legalábbis világosságot) sugalló erejét is felhasználja. A fény hatalmas szerepű eszköz, amelynek segítségével jobban kifejezhette az elemi erejű megrázkódtatást. A formaalakítás némileg Kernstok Károly táj- és figurafelfogásával rokon. Kernstok nagy hatással volt az utána következő nemzedék haladó képviselőire, köztük Derkovits Gyulára. A „Káin és Abe!" alaki sajátosságai, tartalmi mondanivalói alapján - úgy látszik - van bizonyos találkozási pont az új arculatú művészetét kibontakoztató Egry és a fiatal Derkovits művészete között.