Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

HAZAFELÉ - 1910 k. NÁGEL JÓZSEFNÉ ARCKÉPE - 1910 - PORTRAIT DE MME NÁGEL JÓZSEFNÉ RETOUR A LA MAISON o., v., 70,5x57 cm, j. j. 1.: Egry József 1910 KBM 65. 4. o., v., 8ox 163 cm, j. j. 1.: Egry József- KBM 65. 8. Szépek, festőiek és különösen jól megszerkesztettek Egry ilyen jellegű tájképei. Megmutatják a szerkezetes képfogalmazás iránti készségét, de elsősorban mégsem ezek jellemzők reá és küzdelmes fiatalkorának Párizs utáni fejlődési szakaszára. Sokkal inkább a munkának és a munkásember sorsának képi tükrözéséré törekedett, s ez volt az, ami festészetének társadalmi hátterét jelentette. Időközben — bár szinte minden segítséget megkapott a Főiskolán - összezördült, sőt szakított is mestereivel. ,, . . . nem bírtuk ki egymást. . . alig vártam, hogy szabad levegőre jussak, mi távolabb iskolától, külsőségektől, frázisoktól. . ." - írta később visszaemlékezéseiben. A Főiskola elhagyása után is következetesen dolgozott. 1909 decemberében nyolc társával közös kiállítása nyílt az akkor alakult Művészházban. Több mint harminc kiállított művével nagy sikert aratott. Alig volt jelentősebb űjság, amely ne írt volna róla elismeréssel. Olyan időben történt ez, amikor a hazai képzőművészeti élet amúgy is nagyon élénk volt. Alig két hét múltán a Nyolcak néven ismert festőcsoport rendezte első kiállítását. Mindamellett Egrynek már csak eredendő szabadságvágya és meggyőződéséhez való szigorú ragaszkodása miatt is újra ínséges esztendőket kellett átélnie, újra meg újra meg kellett tanulnia, hogy mit jelent befolyásos emberek támogatása nélkül venni részt a művészeti életben. Meggyőződését említve a szociális igazságosság keresésének alkotó tükrözésére, még a nemzetközi munkásmozgalom képzőművészeti vonatkozású ösztönzésére is gondolnunk kell, amikor majd széles összefüggésekben vizsgáljuk fejlődését. „Hazafelé" című műve az előzőknél sokkal többet mond el Egry művészetének tartalmi és formai sajátosságairól. Az olajfesték használatában csak annyi különbséget látunk, hogy itt a nagyobb képfelületet nagyobb ecsetvonásokkal és sűrűbb festékkel kellett megmunkálnia. A képtér most is elkülönül elő-, közép- és háttérre. A tájtagolásban a vízszintes osztás jobban érvényesül. A napfény a középteret járja át legerősebben. Balra falut jelző házakat, kiemelkedő tornyot, előtte a középtérben a léptéket is nagyon jól jelző madárijesztőt látunk. Ilyen természeti környezet előtt haladnak alakjai. Lehet, hogy Miilet és a barbizoni mesterek munkaábrázolása is hatott rá, s hogy a festék felrakásának ezt az indulatos módját párizsi tapasztalatai nyomán érte el. De számunkra fontosabb maga az eredmény. Az, hogy ilyen formában készültek a fiatal Egry legjellemzőbb művei, így jelentek meg munkásalakjai, így sugárzott róluk a földmunkával való szoros együvétartozásuk. Az előképeken és hatásokon kívül Egry önállóságát, sajátos egyéni fejlődését is figyelembe kell vennünk. Gyűjteményünknek a maga nemében majdnem egyedülálló darabja a ,,Nágel Jó^sefné arcképe". Egry nem szívesen festett arcképet, különösen nem ünnepélyes jellegűt. A modell férje jómódú, szabad idejében festegető kereskedő volt, Egrynek híve és támogatója. A kép formai megoldásaiban, a ruha díszeiben, a hajviseletben, az arc részleteinek hangsúlyozásában a szecesszió növekvő szerepét észleljük.