Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

ki. Az első a déli (Tata, Csesznek, Palota, Veszprém és Tihany), a második vonal a középső (Szentmárton, Pannonhalma, Devecser, Sümeg és Keszthely), végül északon a harmadik védelmi vonal (Komárom, Győr és Pápa). Pápa tehát fontos stratégiai feladatot látott el a másik két nagy várral együtt. Az ekorabeli metszetek különféle oldalakról mutatják be a pápai várat. Leggyakoribb a déli oldal felőli ábrázolás. Innen jól látszik a kelet felé nyíló várkapu. A közeli Tizes malmot is feltüntetik a tóval együtt. 1594-ben a vár elestét illetőleg a törökök bevonulását örökítették meg az egyik metszeten. A másikon a várat és visszafoglalását, a törökök kiverését látjuk. Csak fényképről ismerjük már a pápai Bástya utcában még nemrégen állott városfal maradványait. A kiállított alabárdot a várkastély parkjából származtatják. A már említett Hoefnagel-féle metszeten a maga valóságában látható az akkori pápai település. Hz a metszet szolgált alapul a folyosó végén lévő ajtónyílásban elhelyezett nagyméretű rajz elkészítéséhez. A kiállítás célját szolgáló széles folyosó végén kezdődik időrendben Pápa és környékének újkori történetét tárgyaló kiállítás. A városi polgárság szerves része volt a céhekbe tömörült nagyszámú iparosság. A céh élén a céhmester állott. Szabályaik (articulusaik) írásban is meghatározták a különböző iparágakra vonatkozó sajátos előírásokat. A XVII. századtól kezdve a legfőbb tisztségviselő, a „céhatyamester" a földesúr lett, az Esterházy család feje. így jobban tudott a függetlenségtől megfosztott város felett rendelkezni, önkényeskedni, a polgárság szabad fejlődését akadályozni. A PÁPAI FAZEKAS-CÉH BEHÍVÓ TÁBLÁJA (1714) III. A CÉHES IPAR, A CÉHEK PÁPÁN 37