Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

AZ EURÓPAI CÉHRENDSZER „Vitathatatlan, hogy a céhek alakulása legalábbis oly korszakos tény a népek történetében, mint akár a népvándorlások, vagy a keresztes hadjáratok, akár a politikai forradalmak, vagy a hitújítási mozgalmak." Ezeket a szavakat közel száz éve - néhány évvel a céhrendszer végleges magyarországi megszűnte után - Ipolyi Arnold, a magyar művelődéstörténetírás egyik jeles művelője mondotta. Első hallásra talán meglepő ez a megállapítás, és túlzottnak is hat, de ha alaposabban végig tekintünk a céhek történetén, gazdasági és társadalmi szerepükön, lényegében igazat kell adnunk neki. Mert a céhrendszer nemcsak az ipari termelés kereteit határozta meg közel félévezreden át Európa-szerte, hanem a rendi társadalmon belül olyan szilárd, zárt és mégis bizonyos belső demokráciát biztosító nemzetközi szervezetet jelentett, amelynek számos eleme ma is tovább él. De lássuk mi is tulajdonképpen a céh, illetve a céhrendszer? A céh az egyfajta foglalkozást űző kézművesek középkori eredetű érdekvédelmi testülete a helyi piac kizárólagos uralására, monopolizálására. A szervezkedés igénye a gazdasági fejlődés bizonyos fokán szükségszerűen jelentkezett. Bár római és bizánci példákra is hivatkozhatnánk, a mai értelemben vett kézműiparnak és szervezetének, a céhrendszernek megszületése a középkori városok kialakulásával áll szoros összefüggésben. Amint egyre inkább érvényesül a munkamegosztás a XII-XIII. századi Nyugat-Európá5 ban és Halakul a falu és város egymást kiegészítő gaz-