Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A VESZPRÉMI LAKATOS-, ÓRÁS- ÉS PUSKAMÍ VESCÉH LÁDÁJA tölteni, tessék neki a rendszabályokat eleibe olvasni és őtet hozzám beszegődtetni." Megnyittatott a céhláda, elővétettek abból két nagy könyvek és íróeszköz; s minek utána azok az asztalra rakattak, felcmfordult egy szinte elölülő tisztes öregúr és igen szíves hangon kérdé tőlem: ,,Mi a neved édes fiam?" - F. Károly - felelék rebegő hangon. Egy másik úr kinyitá ez egyik könyvet, tollat véve kezébe, megmártá a nagy fakalamárisba (= tintatartó) és beírá nevemet. Az első úr ismét kérde: „Hová való születés vagy?" „Ide Pápára". „Hány esztendős?" „Tizenkettő". A másik úr beírá feleleteimet, s annak utána kinyitá a másik könyvet és reám tekintve mondá: „Jól figyelmezz most fráter, hogy amit ezen könyvből eleibéd olvasok, egész inasi időd alatt azok szentek legyenek előtted." És eleibém olvasá a borbél inasi rendszabályokat . . . Mindnyájan intének a jó viseletre, mindegyik mondott valaminemű jóoktatást és a midőn mind kibeszéllék magokat, inte principálisom, hogy elmehetek. S minekutána körül mindegyiknek kezetcsókoltam, könnyebben lélegzelve kimentem a műhelybe." INASÉLET Az inas azután mestere házában töltötte el az ún. apródesztendeit. Fizetése nemigen volt, de a gazdája kosztolta és ruházta. Teljesen a családhoz tartozott, nemcsak a mesternek, de a mesterasszonynak és egész házanépének engedelmeskednie kellett. Keresztnevén, mint gyereket szólították, sőt a szegődtetéskor a céhkönyvekbe is következetesen családias becenevét írták