Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A VESZPRÉMI LAKATOS-, ÓRÁS- ÉS PUSKAMÍ VESCÉH LÁDÁJA tölteni, tessék neki a rendszabályokat eleibe olvasni és őtet hozzám beszegődtetni." Megnyittatott a céhláda, elővétettek abból két nagy könyvek és íróeszköz; s mi­nek utána azok az asztalra rakattak, felcmfordult egy szinte elölülő tisztes öregúr és igen szíves hangon kérdé tőlem: ,,Mi a neved édes fiam?" - F. Károly - felelék rebegő hangon. Egy másik úr kinyitá ez egyik köny­vet, tollat véve kezébe, megmártá a nagy fakalamárisba (= tintatartó) és beírá nevemet. Az első úr ismét kérde: „Hová való születés vagy?" „Ide Pápára". „Hány esz­tendős?" „Tizenkettő". A másik úr beírá feleleteimet, s annak utána kinyitá a másik könyvet és reám tekintve mondá: „Jól figyelmezz most fráter, hogy amit ezen könyvből eleibéd olvasok, egész inasi időd alatt azok szentek legyenek előtted." És eleibém olvasá a borbél inasi rendszabályokat . . . Mindnyájan intének a jó vi­seletre, mindegyik mondott valaminemű jóoktatást és a midőn mind kibeszéllék magokat, inte principálisom, hogy elmehetek. S minekutána körül mindegyiknek kezetcsókoltam, könnyebben lélegzelve kimentem a műhelybe." INASÉLET Az inas azután mestere házában töltötte el az ún. ap­ródesztendeit. Fizetése nemigen volt, de a gazdája kosz­tolta és ruházta. Teljesen a családhoz tartozott, nem­csak a mesternek, de a mesterasszonynak és egész há­zanépének engedelmeskednie kellett. Keresztnevén, mint gyereket szólították, sőt a szegődtetéskor a céh­könyvekbe is következetesen családias becenevét írták

Next

/
Oldalképek
Tartalom