Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

találta, hogy abbahagyta vállalkozását. A várat később mégis lebontották és most valóságos rom. Palota kedvelt tartózkodási helye Zichy grófnak, a bécsi rendőrségi miniszternek. A vár öreg négyszögű tornyai, jóllehet modern zöld vakablakokkal vannak ki­csinosítva, mégis tiszteletet parancsolóan hatottak. Az udvarban, mint az szokásos, a deres volt látható a bün­tetések kiszolgáltatására. A várárokban lánccsörgést hal­lottam és egy kis emelkedésen az akasztófa állott, vele szemben egy keresztekkel és egy szentnek szobrával dí­szített halom. A községben sétálva az egyik korcsmában zeneszót hallottam és belépve láttam, hogy az három cigánytól származik, akik hegedűn és brácsán játszottak, míg egy félig részeg paraszttársaság táncolt. Ez az a rendkívül szilaj tánc volt, amelyet már láttam. Csak férfiak járják és minden bor nélkül, valósággal bele­bódulnak. Hat óra körül elhagytam Palotát. A vidék megszépült, fák és dombok emelkedtek jobbról-balról. Egy romanti­kus fekvésű falun mentünk keresztül s azután terjedelmes legelők egymásutánja - melyeken a mészkő egészen kinn van a föld felszínén - elkísért Veszprémig. A vendéglő nagy volt; de amikor kifakadtam a pisz­kos lepedők miatt, megnyugtattak, hogy ,,még nagyon kevesen feküdtek az ágyban". Valósággal bolondnak néztek, mert nem voltam megelégedve a magyarázattal. Arról panaszkodtak, hogy nincs jó ivóvizük, s hogy a hiányon segítsenek, bőségesen elláttak füredi ásvány­vízzel, amely nagyon kellemes. Veszprém érdekesen és romantikusan fekszik egy le­hasadt sziklás mészkő-emelkedésen. A püspöki palota, a ferencesek rendháza, a szeminárium, a piarista gimná­zium és a megyeháza egy különálló nagy meredek szik­latömbön épült, amelynek alján a Séd patak folyik és elvágja az alsóváros egy részét. Ennek a tömbnek víz­ellátása céljából egy idevaló ezermester elmés szerke­zetet állított össze, amely a völgy egyik forrásából a vizet ólomcsövekben felnyomja a legmagasabb helyek­re. Ezt egy kerék végzi, amelyet a Séd vize hajt. Ugyan­ez a patak sok más kereket is mozgat, néhánya malmo­kat hajt, a többi meg a gubacs zúzó gépekkel van ösz­szekötve. Másnap reggel az utcák tömve voltak piacra jövő fa­lusi néppel. A nők akkora fehér vászon főkötőt viseltek, aminőt életemben sem láttam. Kis portékájukat kosárban fejükön vitték. Igen sokan rozskenyeret hoztak, amely ezen a vidéken piaci áru és boltban igen ritkán látható. Sok zsidót láttam az utcákon. Ruhájuk világosan megkü­lönbözteti őket minden más osztálybelitől. Veszprém bor- és gabonapiaca jelentékeny, talán forgalmasabb, mint a székesfehérvári, de a város korántsem épült olyan célszerűen. Elhagyván ezt a helyet, olyan emelkedett síkságon mentünk át, ahol a termőföld alig takarja a mészkőszik­lát és csak szegényes termést ad. Nemsokára egy köz­séghez érkeztünk, amely joggal dicsekedhetik határozott szépségével. Pedig kinn nyúlik el a lapos magyar ró­nán egy széles országút hosszában, a főutcáján sűrűn felsorakozó kutakkal. A kilátást erdős dombok zárták el és minden ház mögött gyümölcsös vagy szilváskert volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom