Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

gamat. Néhány cigány együtt dolgozott velük. Egy háztető lebontásával foglalkoztak. Mindez egy hajdú őrizete és ellenőrzése mellett ment végbe. Ez a város a kormányhoz tartozik. A következő postaállomásig a vidék semmihez sem hasonlítható jobban, mint a Wiltshire-i dombvidékhez. Nagy juhnyájak és ökörcsordák legelésztek itten a pásztorok őrizete alatt, akik a rekkenő hőségben szűrbe burkolózva a földön heverésztek, míg szamaraik, amelyeknek hátán az állatok után járnak, mellettük legeltek. Amikor annak idején észak felől közelítettem meg Pestet, alkalmam volt arra, hogy a kiterjedt magyar síkságról beszéljek. Most úgy tűnik fel nekem, hogy másodszor lépek a magyar Alföldre. Akkor a homokosabb részét láttam, de most ez egy lapos, nyílt legelő és szép képe azoknak a rónáknak, amelyek elnyúlnak a Tiszától kelet felé. Ennek a síkságnak jelentékeny része, ha mentes a futóhomoktól, kiválóan alkalmas gazdasági művelésre, mert tulajdonképpen a gazdag bánáti talaj folytatása. De az egy tagban álló hatalmas birtokok és az abból származó néptelenség, a megfelelő piac megközelítésének nehézsége, továbbá a jó utak és víziközlekedés hiánya párosulva a megszokás erejével: mindez közreműködik abban, hogy a magyarok nem változtatják át zöldelő rétekké és dúsan termő gabonaföldekké ezeket az óriási kiterjedésű birtokokat. (592-600.) Brunswick gróf Martonvásáron lakik. Ajánlólevelem volt hozzá. Megérkezésemkor majorjában találtam. Nagyon tartóztatott és meghívásának engedve két igen kedves napot töltöttem birtokán. A gróf járt Angliában és csodálta ezt az országot. A tőlünk átvett dolgok között volt egy ,,gig" is. Kívánsága szerint szemleutat tettünk rajta a gazdaságban. Nagyon jó gazdálkodást láttunk, azután visszatértünk a házba. Ott találtuk azt az öreg urat, aki a grófot Angliába kísérte. A grófról úgy beszélt, hogy az igen jól esett az angol fülnek. Mialatt ebédre várva a kertben üldögéltünk és hol Angliáról, hol Magyarországról beszélgettünk, a gróf tenyészlovait sorra kivezették az istállóból, hogy szemügyre vegyük szépségüket, mert ő is nagy fáradságot fordít ezen fontos háziállat nemesítésére. Két óra körül ebédelni hívtak. Bájos családi körben éreztem magamat, amelynek tagjai voltak a gróf, az anyja, unokaöccsei, unokahúgai és a nevelő. Magyarországon, akárcsak - Angliát kivéve - a legtöbb európai országban, az ebed nem tart egy óránál tovább. Amikor étkezés után a másik szobában zeneszó mellett ültünk, egy katonatisztet jelentettek be. Egy őrnagy volt, aki ezredével Erdély túlsó széléből Ausztria olaszországi hadtestéhez vonult. Mivel mára megtették a két menetelést, az éjtszakára Martonvásáron szeretné lovait megpihentetni és tisztelgő látogatásra jött a grófhoz. Mivel az idő pompás volt, tetszett az indítvány,