Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

gálnak. Nyári évszakban az uradalomnak szinte teljes állatállományát az erdőkbe terelik és az állatok meg­felelő pásztoraik őrizete alatt három vagy négy hónapig ott maradnak. így a bélavári erdőben 700-nál több szarvasmarha, körülbelül 150 ló, nagy sertéskondák és juhnyájak legelnek. Az uradalmi állatokon kívül nagy számmal van itt paraszti jószág is. A parasztoknak ti. vagy törvényes joguk van állataik odahajtására vagy pénzen megszerezték az engedélyt, amely többe kerül abban az évszakban, amikor a makk a földön hever. Ami ezeknek az erdőknek általános képét illeti, az nagyon változatos: néhol mély útvesztőket mutat, ame­lyeket megszakítanak ugyan a pásztorok és nyájaik csa­pásai, mégis az utasnak a sok kacskaringóban nagyon tapasztalt vezetőre van szüksége. Másutt elbűvölő ligetek fogadnak és parkszerű nyílt helyek, ahol a természet emberi közreműködés nélkül szépséges változatosságban csoportosította a fákat. Az aljnövényzet buja mindenütt, ahol egy-egy nyílás a fák között időről időre been­gedte a levegőt és a napot. És a díszében álló számta­lan virág között a dús bokrokban pompázó fehér nár­cisz feltűnően szép színfolttal egészíti ki az erdei ké­pet. (511-513.) Az est egészen leszállott, mire újra elértük Csurgót. Egész utunkon alig láttam olyan földet, amely nem tar­tozott volna ehhez az uradalomhoz. Másnap reggel az udvarmester nem tudott velem len­ni, mert szombat lévén, elnökölnie kellett azon a heti ülésen, amelyre a tisztek az uradalom legtávolabbi he­lyeiről is eljönnek és beszámolnak a hét folyamán tör­tént dolgokról s egyúttal további utasításokat kapnak. Engem tehát a számtartó gondjaira bíztak, aki kivitt megint az erdőbe és a mezőre, hogy megmutassa azokat a szarvasmarhákat és . lovakat, amelyeket tegnap nem láttunk. Erre az alkalomra egy helyen összeterelték őket, hogy megszemlélhessem. Egy erdőszéli faluban felvettük a főcsordást kalauznak és ahogyan a számtartó elárulta nekem, oltalomnak a rablókkal szemben. Egy elkerített helyen ménest találtunk, amelyben a lovak az első négy évben nem ismernek kantárt. Meglepetésemre a csikósok között észrevettem azt az embert, akit reggel a többivel együtt bilincsben láttam. Megmagyarázták, hogy ideig­lenesen van szabadon, mert ő az egyetlen, aki ért a lo­vak gyógyításához és most van egy beteg lovuk, meg hogy bár bilincs nélkül van, mégis állandóan a hajdú felügyelete alatt áll. Az a bűne, hogy két ökröt lopott, amelyekkel egy távoli vásáron találták; így büntetése esetleg szigorú lesz. Sőt ezen bélyeg ellenére megen­gedték neki, hogy régi csikóstársaival családiasan együtt lehessen. A körülállók közül az egyik turbánt viselt és övéből négy nehéz pisztoly nézett kifelé, míg két társa, kik alantasainak látszottak, egy-egy pisztollyal és tőrrel voltak felfegyverkezve. Szerb disznókereskedők voltak, a török határról egy falka pompás sertést hajtottak Ma­gyarország másik részébe. Az effajta forgalmat olyan nagy mértékben folytatják, hogy 1802. évben 278 415 db sertés jött át a török-magyar határon, az itteni erdők­ben legelt s azután piacra került Sopronban és Bécs­ben. Ebben a tenyésztésben a sertés talán megközelíti a tökéletes példány fokát: csípőben és hátban széles, váll-

Next

/
Oldalképek
Tartalom