Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)
gálnak. Nyári évszakban az uradalomnak szinte teljes állatállományát az erdőkbe terelik és az állatok megfelelő pásztoraik őrizete alatt három vagy négy hónapig ott maradnak. így a bélavári erdőben 700-nál több szarvasmarha, körülbelül 150 ló, nagy sertéskondák és juhnyájak legelnek. Az uradalmi állatokon kívül nagy számmal van itt paraszti jószág is. A parasztoknak ti. vagy törvényes joguk van állataik odahajtására vagy pénzen megszerezték az engedélyt, amely többe kerül abban az évszakban, amikor a makk a földön hever. Ami ezeknek az erdőknek általános képét illeti, az nagyon változatos: néhol mély útvesztőket mutat, amelyeket megszakítanak ugyan a pásztorok és nyájaik csapásai, mégis az utasnak a sok kacskaringóban nagyon tapasztalt vezetőre van szüksége. Másutt elbűvölő ligetek fogadnak és parkszerű nyílt helyek, ahol a természet emberi közreműködés nélkül szépséges változatosságban csoportosította a fákat. Az aljnövényzet buja mindenütt, ahol egy-egy nyílás a fák között időről időre beengedte a levegőt és a napot. És a díszében álló számtalan virág között a dús bokrokban pompázó fehér nárcisz feltűnően szép színfolttal egészíti ki az erdei képet. (511-513.) Az est egészen leszállott, mire újra elértük Csurgót. Egész utunkon alig láttam olyan földet, amely nem tartozott volna ehhez az uradalomhoz. Másnap reggel az udvarmester nem tudott velem lenni, mert szombat lévén, elnökölnie kellett azon a heti ülésen, amelyre a tisztek az uradalom legtávolabbi helyeiről is eljönnek és beszámolnak a hét folyamán történt dolgokról s egyúttal további utasításokat kapnak. Engem tehát a számtartó gondjaira bíztak, aki kivitt megint az erdőbe és a mezőre, hogy megmutassa azokat a szarvasmarhákat és . lovakat, amelyeket tegnap nem láttunk. Erre az alkalomra egy helyen összeterelték őket, hogy megszemlélhessem. Egy erdőszéli faluban felvettük a főcsordást kalauznak és ahogyan a számtartó elárulta nekem, oltalomnak a rablókkal szemben. Egy elkerített helyen ménest találtunk, amelyben a lovak az első négy évben nem ismernek kantárt. Meglepetésemre a csikósok között észrevettem azt az embert, akit reggel a többivel együtt bilincsben láttam. Megmagyarázták, hogy ideiglenesen van szabadon, mert ő az egyetlen, aki ért a lovak gyógyításához és most van egy beteg lovuk, meg hogy bár bilincs nélkül van, mégis állandóan a hajdú felügyelete alatt áll. Az a bűne, hogy két ökröt lopott, amelyekkel egy távoli vásáron találták; így büntetése esetleg szigorú lesz. Sőt ezen bélyeg ellenére megengedték neki, hogy régi csikóstársaival családiasan együtt lehessen. A körülállók közül az egyik turbánt viselt és övéből négy nehéz pisztoly nézett kifelé, míg két társa, kik alantasainak látszottak, egy-egy pisztollyal és tőrrel voltak felfegyverkezve. Szerb disznókereskedők voltak, a török határról egy falka pompás sertést hajtottak Magyarország másik részébe. Az effajta forgalmat olyan nagy mértékben folytatják, hogy 1802. évben 278 415 db sertés jött át a török-magyar határon, az itteni erdőkben legelt s azután piacra került Sopronban és Bécsben. Ebben a tenyésztésben a sertés talán megközelíti a tökéletes példány fokát: csípőben és hátban széles, váll-