Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)
vigyáznak arra, hogy utánpótlásul elegendő fiatalost hagyjanak. A másik erdőrész százötven részre van felosztva, szintén évenkint történő vágásra. A meghagyott fiatal fáknak így bőséges idejük van a teljes megérésre. Ezen részben a legfőbb fafajok a Quercus robur, cerris és pubescens, sok más fával együtt. Az erdőmester házában levő maggyűjtemény száznál több fajt tartalmaz ugyan, de az inkább bokrok és apróbb fák magja. Az erdő egész kiterjedése, azt hiszem, 36 000 hold. Olyan vidéken, ahol sok az épületfa, az erdőt nem lehet rendszeresen vágni. Itt azonban a keresletnek megfelelően történik a vágás. A parasztoknak joguk van a tüzelőanyaghoz. Azért minden paraszt a téli hónapokban hetenként két kis szekérrel (megfelel 1 klafter fának) vihet s azt kisszekercével ő vágja, nyáron azonban csak olyan fát vihet, amelyet szekerce nélkül letörhet. De senki sem vihet fát a keszthelyi jószágfelügyelőség írásbeli engedélye nélkül. Az erdőmester, aki az erdőben lakik, olyankor emberével kijelölteti a részt, ahol a fát vághatják. Az erdőnek egy sűrű részén kellett átmennünk, mielőtt megérkeztünk az erdőmester lakásához, amely a leggyönyörűbb helyen fekszik. Egy magaslaton van egy kis erdő szélén. Szarvasok sétálnak körülötte, mert a kis erdő semmi más, mint megritkított hegyoldal a rengeteg közepén. A nagy erdő minden oldalról körülveszi az erdőmester tanyáját és beborítja a szomszédos hegyek oldalait és csúcsait. A hegycsúcsokat Rezi és Tátika várai díszítik, amelyek történelmi emlékeket ébresztenek a magyar lélekben. Itt felvettük az erdőmestert és mélyen behatoltunk az erdőbe, míg körülbelül egy órai út után megláttuk a vaddisznókondát, amint a fák között legelt. Meg kell vallani, hogy ezek az állatok valami keveset veszítettek természetes vadságukból, mert megszokták, hogy etetésre éjjelenkint egy helyre járnak és malacaik ott felügyelet alatt maradnak. Azonkívül két ember állandóan velük van, akármerre kóborolnak az erdőben. De ha idegen közeledik, megugranak. Alakjukban, színükben, sőt életmódjukban teljesen megtartották a vaddisznó jellegét, amelytől közvetlenül és minden keresztezés nélkül származnak. Azt mondják, hogy húsuknak teljesen megvan az a különleges íze, mint az egészen vadon élőkének. Az igazi vadsertés most már nagyon ritka az országban. Csak a legjáratlanabb erdőkben és a Kárpátok szakadékaiban található. Ezen kirándulásom alatt, mint számos más alkalommal, minden áron meg akartam győződni sok magyar tudós azon állításának igazságáról, hogy a fagyöngy (Viscum album) tölgyfán élősködik. Az igaz, hogy gyakran azt gondoltam, hogy úgy van, de tüzetesebb megfigyelésnél kiderült, hogy más élősdi növénnyel van dolgom: a Loranthus Europaeus nevezetűvel, amely külsőleg a megtévesztésig hasonlít a Viscum album-hoz, de nem örökzöld. Éppen bontakoztak is zöld levelei. Meglepett a növény gyakorisága, mert Magyarország minden tölgyesében látható. Valószínűleg a másik is előfordul itt-ott. de semmi esetre sem mindenütt; én nem voltam oly szerencsés, hogy találkozhattam volna vele. (446-451.)
