E. Takács Margit: Csikász Imre (1884–1914) Emlékkiállítás (Veszprém, 1964)

Szellemi előtanulmányok nélküli, a csak tehetségére támaszkodó fiatalnak nem lehetett könnyű dolga, 1901 decemberében írja nővérének: „Nagyon el vagyok foglalva, nem is képzeled, mennyi dolgom van. Reggel 8 órától esti 9 óráig iskolában vagyok, ámbár a rendes tanóra csak 6 óráig terjed, de én mivel átugrottam egy osztályt, most így kell helyrepótolni." Ugyanebben a levélben esik szó az első pártfogóról, s kicsiben már megjelenik a gond is, amit később mindig a pártfogó jelent: „Máskülönben minden jól megy. Különösen, ha 10 frt-t kap az ember zsebpént. Mert hát tudod, ott voltam a Gyula bácsinál... rákövetkező nap ott volt nálam a Vásárhelyi néni és hozott egy üzenetet, hogy hónap elején, ha pénzre lesz szükségem, csak menjek őhozzájuk. Szép, szép, de hát gondolhatod, hogy vagyok én. Ha odamegyek, akkor azt gondolják, hogy pénzre van szükségem, ha nem megyek oda, sértve érzik magukat. Ezen a pénzen pedig vettem 2 ft 50 krajcár egy darab márványt karrarait és ebből akarok nékik karácsonyra ajándékra faragni egy reliefet. Meg cipót vettem rajta, alig van már belüle, de csak a remény bíztat, hogy majd csak kapok éri is egy kis ösztöndíjat, hogy ne kerüljön olyan sokba szegén r mamának." Faragott szószék részlete Detail der geschnitzen Kanzel