E. Takács Margit: Csikász Imre (1884–1914) Emlékkiállítás (Veszprém, 1964)

mészetű, nem akar könyörögni. Abban volt ő, hogy elkészíti a szobrot és a püspöknek bemutatja és csak azután folyamodik segélyre. De a püspök nincs idehaza, tehát nem mutathatta be és így nincs sehogyan se." A kiút nélküli pénztelenség rossz napjaiban, valószínű gondűző játékból mintázott egy furulyázó pásztorgyereket. Annyira idegen minden más művétől ez a szobor, hogy nem lehet mással magyarázni: apró részletekbe ölte bánatát, s talán nem is figyelt oda közben. Magyarnótázós búsongás ez más műfajban, rövid kirándulás a népszínműbe. Barátai szerint haláláig legkedvesebb műve maradt ez a pásztorfiúcska. Nem hinnénk, hogy mint alkotást szerette, inkább a fájdalmat, ami mögötte volt. Nagyon válságos időszak ez; már-már veszni látszik Itália, a továbbtanulás, minden. Hirtelen elhatározással Kaposvárra utazott, ahol Borovicz Imre kőfaragó és épületszobrász alkalmazta. Több kaposvári épületen dolgozik, az akkori Segélyszövetkezet épületén és a Marton-féle házon. Jelentőségében felülmúlja ezeket a Kontrássy utca 4. szám alatti, úgynevezett Bednár-féle ház stukkója. A szecessziós épület félköríves ablakait körbeölelő női és férfi akt közül a női alakot állítólag Csikász, míg a férfit Borovicz készítette. Az idegesen szövevényes alakok, hatásvadászó lepleikkel levélfűzérek között csak mint dekorációs termék hatnak a szemlélőre. (A stukkó ma már erősen pusztulóban van, eredeti állapotát fényképfelvételről ismerjük.) Két évet töltött Kaposvárott Csikász, elszántan dolgozik, mindenáron pénzt akar gyűjteni. Édesanyja ez idő tájt írja egyik legelkeseredettebb levelét, semmit nem tud fiáról: „írd meg, édes lányom, tudod-e Imre ádresszát, nékem nem írta meg ... nem tudom, nincs-e baja, mert még a névnapomra sem írt..." Pár sorral lejjebb tör ki az anyai fájdalom: „én is elmondhatom, ha nem szültem volna, akkor sem őnéki, sem magamnak nem fájna, hogy tudomány van, pénz meg nincs." Közben veszprémi barátai kilincseltek számára támogatásért. A sok igyekezet eredménnyel járt: a báró-püspök, Hornig Károly műpártoló szeszélye 300 koronával ajándékozta meg. Ez elég volt ahhoz, hogy kijuthasson Münchenbe, az Akadémiára. 1906 októberében érkezik Münchenbe. Ott töltött egy évéről viszonylag keveset tudunk, családjának, barátainak csak szűkszavú lapokat írt. - 10 —