Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

VESZPRÉM MEGYE VILÁGI EGYHÁZAI

VÁLOGATÁS VESZPRÉM MEGYE KÖZÉPKORI TEMPLOMAIBÓL APÁCATORNA, SZT. KATALIN-TEMPLOM Torna XIII. század második felében emelt templomából, mára már csak a téglából épült, patkóíves, lizénákkal díszített szentély maradt meg, az 1940-ben lebontott és 194l-l942-ben teljesen újonnan épített hajóhoz mellékkápolnaként hozzátoldva. Az 1940-ben lebontott templom egyhajós volt, nyugati homlokzata felett toronnyal, a hajó északi oldalának keleti végéhez csatlakozó boltozott sekrestyével. Bejárata a nyugati oldalról nyílott. Körítőfal övezte. 131 l-ben Szt. Margit tiszteletére volt szentelte. A falu a XIII. században a Csák nemzetség ugodi ágának volt a birtoka. A XIV. századtól Somlóvár tartozékaként szerepelt, mint a Csenik, Himfi, Garai, Kinizsi családok jószága. 1493-ban Kinizsi Pál somlói várnagyának, Essegvári Györgynek adományozta, az ő családja, illetve örököseik bírták a XVII. század közepéig. A templomnak csak kései, XV-XVI. századi írott említéseit ismerjük. (Irodalom: Koppány Tibor 1967, 120. nr. 4.; MRT 3. 1970, 31-32. 4/3- lelőhely, 317. 25. tábla 1.; Guzsik Tamás 1979, 3. nr. 4.; Koppány Tibor 1991, 5-15.) Apácatorna középkori Szt. Katalin-temploma. Makett, Koppány Tibor rekonstrukciója nyomán. (Irodalom: Koppány Tibor 1991, 14.) BALATONALMÁDI-VÖRÖSBERÉNY, REFORMÁTUS TEMPLOM Vörösberény — eredetileg Szárberény — századokon keresztül a Szt. István király által alapított veszprémvölgyi apácakolostor birtoka volt. A XI-XII. században ők építtették az eredetileg téglalap alaprajzú, egyhajós, a hajóval azonos szélességű, egyenes szentélyzáródású, keletéit épületet, amelynek első említését 1290-ből ismerjük. Védőszentje ekkor Szt. Márton volt. A XII. században elbontották a templom déli falát, és azt mintegy 3 méterrel kijebb helyezve bővítették ki a templomot. A hajó déli oldalán nyíló bejárat elé a XV században gótikus tornyot emeltek. A bejárás ettől kezdve a toronyaljon keresztül történt. A XVII-XVIII. századtól a templomot - csekély megszakítással - a reformátusok használták, s alakították át céljaikra. Körítőfala az 1730-as években készült. A templom régészeti kutatását 1966-ban Pámer Nóra régész vezette, a helyreállítás Schőnerné Pusztai Ilona és Sedlmayr János építészmérnökök tervei alapján történt meg. (Irodalom: Békén Rémig 1907, 80-82., 81.21. ábra; Koppány Tibor 1967, 147-148. nr. 181.; MRT 2. 1969, 261-262. 54/1. lelőhely; Sedlmayr János 1973, 49-51.; Guzsik Tamás 1979, 25. nr. 114. [az első periódus itt íves szentélyű!]; Pámer Nóra - Sch. Pusztai Ilona 1986, 97-111.; Koppány Tibor 1993, 76, 28. kép; Pámer Nóra 1999) í '—" ~ " -> Balatonalmádi- Vörösberény középkori Szt. Márton-temploma (makett). (Irodalom: Pámer Nóra - Sch. Pusztai Ilona 1995, 236-237. 13-14. ábrák, 243. 20. ábra, 245. 21. ábra)