S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

dőben, fekete kötényben, csipkés szélű, piros alapon virág mintás, tarkón megkötött kendőben jelent meg a menyecske.

71 A lakodalom három napjának viselete és a farsang három napjának öltözete között sok rokon vonás fedezhető fel. Amikor az újasszonyt először kísérték férje házába, akkor Magyarpolányban zöld rózsás kasmír réklit, rózsaszín vagy fehér karton, fiókon, esetleg zöld szövet szoknyát, fekete kötényt, csipkés szélű, pöttyös, tarkóra kötött delén kendőt viselt. A lakodalom másnapjának reggelén az újasszony bérmaanyja kíséretében a templomba ment, ide vezetett a felkontyolás után az első útja ún. előáldásra. Ilyenkor az esküvőjén viselt ruhája volt rajta, de mindig fekete köténnyel. Magyarpolányban ilyenkor fehér alapon kék, lila vagy piros pettyes, csipkés szélű kontykendőt, ill. piros alapon fehér pöttyös, tarkón megkötött selyem kendőt tett a fejére. Városlődön ez lehetett az az egyetlen, amikor az újmenyecske a bérmaanyjától erre az alkalomra kapott piros koszorús duplaselyem kendőjét tarkóján kötötte meg.

72 A koszorús lányok öltözete mindig a menyasszonyéhoz alkalmazkodott. Amikor ő majkóban volt, rájuk is az került, de a nyakukon lévő szalag színe különbözött a menyasszonyétól. Szoknyájuk pedig többnyire kék mintás volt. (83. kép, Hidegkút) Az ingvállas öltözetű újmenyecske mellett koszorús lányai fehér vagy fehértarka szoknyát, fehér gyolcs inget, piros selyem mellényt, fekete, később, az 1920-as évektől fehér kötényt vettek fel, de a fejüket soha be nem kötötték, öltözetükkel viszont mindig a menyasszonyhoz alkalmazkodtak. A lakodalom vendégei esküvőre általában a legszebb, legmutatósabb, nagyünnepeken hordott ruháikat vették fel, azonban már a lakodalmi ebédre tarka karton, fiókon, panama szoknyákba, ujjasokba vagy teljesen kékfestőbe öltöztek, fejükre kontykendőt kötve. Sokszor ebéd előtt a szomszédokhoz kéretőztek be, hogy drága mháikból kibújva, néhány alsószoknyától megszabadulva, kényelmesen ülhessenek ebédhez, majd ugyanezen öltözetben táncolhassanak, nem félve attól, hogy a drága kelmékbe beleizzadnak. A vőlegény mindenhol fekete csizmanadrágban, mellényben, ujjasban, csizmában, fehér, kicsi gallérú gyolcs vagy sifon ingben, fekete kalapban volt, kabátja hajtókáján kicsi szalagcsokorral díszes rozmaring bokrétával. Az utolsó nagy alkalom, amelynek külön ruházattal tisztelegtek, a temetés és a gyász időszaka volt. A gyászruha minden korosztálynak a feketét jelentette, viszont a gyász időtartama nem volt azonos. A szülőket és a házastársat egy esztendeig, testvért, apóst, anyóst fél esztendeig, első és másod unokatestvért, közelebbi rokont három hónapig, harmad unokatestvért, távolabbi rokont egy hónapig gyászoltak. Nem közeli hozzátartozó temetésére fekete alapon apró fehér mintás szövet szoknyát, fekete szatén réklit, fekete klott kötényt, fekete selyem kendőt vettek fel, de ha a gyász nem volt mély, a fekete ruhához sötétkék selyem