S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

Alsószoknyából alakjuktól és az alkalomtól függően 2-5-öt vettek fel egyszerre. Alulra a legkopottabb, legegyszerűbb anyagból való került, míg felülre a tetszetős: köznapon a mintás karton, télen a barhent, ünnepen pedig a slingelt szélű vagy csipkés aljú gyolcs, sifon. A felülre kerülő két alsószoknyát kikeményítették. Márkon legfelülre rakott alsószoknyát vettek, aminek zacskószerű zsebébe tették a perselypénzt. Helyenként az 1930-as, másutt az 1940-es évektől viseltek bugyit, de nem mindenki. Több helyen tartózkodtak tőle az öregek. Elég meleget adott számukra a több alsószoknya, a felső meleg szoknya és a harisnya. Az első bugyik még elől-hátul nyitottak voltak, derékban egy pánttal. Szárukat betűrték a harisnyába. Barhentből, sifonból varrták őket. Ezt váltotta fel azután a zárt nadrág, amelynek szára az 1940-es évekre fokozatosan megrövidült. Lábravalók Hétköznap legtöbb közösségben ősztől tavaszig általában barna patentharisnyát húztak, ünnepen pedig feketét. Magyarpolányban félünnepen kézzel kötött, sötétkékre vagy feketére festett harisnya is járta. Lányoknak, fiatalasszonyoknak ünnepi harisnyaként szolgált a fehér, valamint a kék selyemkockás és a barnafehér négyzetmintás. Bándon a fiatalok kék csíkos harisnyát húztak ünnepen. Hidegkúton, Tótvázsonyban barna és fekete flórharisnyát, Városlődön ezen kívül kötött gyapjú és patentharisnyát, a fiatalok barna, drapp, szürke, fehér színűt. Az 1930-as években a selyemharisnya is megjelent.

67 A német lányok, asszonyok a fényképek tanúsága és az emlékezet szerint csizmát soha nem viseltek. Télen ünnepi alkalmakra, vasárnap a templomba fűzős, vagy oldalt gombos magas szárú cipőt húztak fel. Egyébként félcipőt viseltek, ami igencsak változatosnak mondható. Hordták a rózsákkal díszes bársonyt Hidegkúton, a spanglis bőrcipőt Magyarpolányban, a jobb és bal lábra egyaránt felhúzható (egytalpú=Apalat) bőrbetétes posztó vagy bársony cipőt, a bőr, esetleg lakk, bársony csatos cipőt Városlődön, piros kötős bársonycipőt pedig Bándon. Általában elmondható, hogy a magas szárú és a spanglis vagy csatos cipő a német közösségekben ünnepi lábbeli viselet volt. Köznapon sok helyen megtalpalt faklumpát húztak fel, amiben Magyarpolányban még bálba is elmentek. Otthon, a többnyire földes szobákban és a ház körül tutyit hordtak, ami posztóból készült, megtalpalt, zárt lábbeli volt. A faluban az utcára is kimentek benne. Léteztek tutyi készítők, akik ezt a lábbeli típust árulták, tőlük beszerezhették, ha házilag nem tudták elkészíteni. Csak otthon húzták fel a rossz kalapból, kábáiból kiszabott, több rétegben saját kezűleg összevarrt papucsot (Patschke). Nyáron pedig helyenként már szandált hordtak, de gyakran jártak mezítláb is, bár az utcára így nem szoktak kilépni.