S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

74. kép: Márkái lányok a csatári búcsúban — 1937 (Vaj kai Aurél felvétele) póthajjal tudtak csak megcsinálni. E konty fölé kis fésűt, „Kramlit" tűztek Erre kötötték azután a konty kendőt. Magyarpolányban két ágba fonták hajukat az asszonyok, amit egymásba fűztek és így tűztek fel, rákötve a kontykendőt. Ünnepen, félünnepen azonban főkötőt tettek a fejükre, ami a fülüknél két oldalt kenderkóccal kitömött, a fejet teljesen elfedő, sapka-szerű fejrevaló volt, hosszú pertlivel, amivel kontyukat körültekerték. Erre került a kontykendő, ill. jelesebb alkalmakkor az alsókendőre még a bársony vagy a duplaselyem kendők. Fedetlen fejjel ugyan nem mutatkozhattak, de főkötőben akár az utcára is kimehettek az asszonyok. Köznapokon a lányok egy vagy két ágba fonva viselték a hajukat. Ünnepen a 12-14 esztendőn aluliak hajába szalagot kötöttek. A nagylányok viszont koszorúba rakott hajat hordtak, aminek bonyolult elkészítésére egyedül nem is vállalkoztak. Édesanyjuk, vagy a fésüléshez jól értő asszonyok csinálták meg frizuráikat. Ilyenek voltak Magyarpolányban Ruchs Györgyné, Kleschpitz Mári. Az ünnepi hajviselethez hajukat középen hosszában és keresztben is elválasztották, simára fésülték, hámi a haj csomókat szorosan összekötötték és 6-9 apró fonatot készítettek belőlük, amit szorosan, laposan egymás mellé rakva „karikára összefogva", a fejtető irányában rögzítettek apró hajtűkkel, majd díszes fésűvel még leszorították. Ezek a fonatok csaknem beborították az egész fejüket. (74. kép Márkó, 75. kép Városlőd). Előfordult, hogy már szombaton elkészítették a koszorút, amiből éjszakára a fésűt és a hajtűket kiszedték, vasárnap reggel pedig a sima részeket lefésülve a fonatokat csak visszatűzték. Annak érdekében,