S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

port apró fehér vagy bordó mintásat kedvelték, ill. a sötétkék „fődű" kendőnek a széleit körben sárga levélfüzérrel élénkítették. A tarkón megkötött kendőkről szóltunk. Az áll alatt megkötött kendőket levétel után összehajtották, gondosan ügyelve arra, hogy ugyanazon helyre essenek a hajtások, ezért a kendők sarkát eltérő színű fonállal X alakban beöltve megjelölték, aminek segítségével az álluk alá mindig ugyanazon kendősarkok kerültek. A városlődiek teljesen eltakarták hajukat a kendővel, a tótvázsonyiak, barnagiak, vöröstóiak magasra kötötték, a homlokuk fölé, a márkóiak, csehbányaiak, olaszfalusiak, nagyesztergáriak, bakonynánaiak, bakonyoszlopiak pedig homlokukba húzták. A fejre való kendőkön kívül használták a vállkendöket, amelyeknek egyik csoportját az ingvállas viseletek rojtos szélű, bordó, barna, piros, zöld alapon nagy rózsás kasmírkendők (69/a és 69/b képek Városiad), másik csoportját a gazdag, lapos öltéses technikával, fehérrel hímzett fehér kendők (70. kép Városlőd), harmadik csoportját pedig a Városlődön, M agy arpo lányban használt komakendők alkották (71. kép Városlöd). Ezeknek a nagyméretű (140x140 vagy 160x160 cm), fehér alapon fekete vagy szürke pettyes delénből, mosóanyagból, kartonból való kendőknek széleit kézzel horgolt csipkével keretezték és egyik sarkát fehér lapos öltéssel, dús levél-és virágmintákkal kihímezték. A komaasszonyok többnyire a gyermekágyas látogatásakor vették fel ezt szokásos módon (vállra téve, derékban hámi megkötve), de komatálat belekötve is szokták használni, ami nyilvánvalóan másodlagos felhasználása lehetett akkor, amikor az ingvállas viseletet ilyen alkalomra már nem vették fel. Ezenkívül még kisebb ünnepeken is vállukra tették. Ebbe a csoportba sorolható a városlődi menyecskék vállkendőinek egy változata, amit stukkómintásnak (Stucktichl) mondtak (72. kép, Városlőd). Fehér alapján, körben a szélein 10-20 cm szélességben elhelyezkedve fekete vagy piros színben, nagy méretben vegyes virágfüzér húzódott, ami gyárilag belenyomott minta volt. Ennek alkotta párját a kígyózott mintás vállkendő, ahol a kartonkendő piros alapján az egész felületet kígyózó formában rányomott tarka virág és levélminták borították (73. kép Városlőd). Ennek a széleit egyszerűen csak beszegték. Ugyanide tartozóak a kékfestő vállkendők, amelyeknek körben a szélein 1520 cm szélességben nyomták rá a sárga vagy piros színű virágfüzéres mintát. Ezeket különösen Tótvázsonyban és Márkon kedvelték. A vállkendők nagysága 140-160x140-160 cm közötti volt. Télen mind az asszonyok, mind a lányok vállukra nagykendőt vagy leterítő kendőt borítottak, amit elől általában biztostűvel összetűztek. Ezek a 180220x180-220 cm nagyságú kendők viselőiknek nyakát, hátát, mellét és derekát befedték. Használták úgy is, hogy fejükre tették, s így nemcsak felsőtestüket, hanem fejüket is védték vele. Az I. világháború előtt ezek posztóból készültek, fe-