S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

zsonyban sötétzöldet, Városlődön kéket, barnát, zöldet egyaránt hordtak. Az egyik sarkukat keresztszemmel varrott, piros-fehér-zöld leveles virágfüzér hímzés, a „koszorú" díszítette. Háromszögben meghajtva úgy vették fel, hogy ez legyen látható. Általában téli nagy ünnepeken kötötték a fejükre alsó kendővel, de előfordult tavaszi nagyünnepen is. A selyemkendőket dupla selyemnek mondták (doppelt seidenes Tuch), mivel mindkét oldalukon viselhetők voltak. Ezeket a kendőket körben beleszőtt, többnyire nagy rózsákból álló virágkoszorú díszítette, amelyek a fekete kivételével színükben elütöttek a kendők alapszínétől. Használtak: fekete alapú kék, lila, piros, fekete, kék-lila, ciklámen színű vagy fehér koszorúst, (utóbbit csak Márkon!) sötétkék alapon lila koszorúst, lila alapon fekete vagy kék koszorúst. Ezek voltak a nagyünnepek kendői, amelyek a koszorúk színével a liturgikus színekhez alkalmazkodtak. Márkon pl. a vasárnapi misén az 1930-as, 1940-es években a pap kihirdette a következő vasárnap liturgikus színét, így az asszonyok ennek alapján megválaszthatták kendőiket és ruházatuk színösszeállítását. Legrégebbi kendőfajtának a fekete posztókendőt tartják, amelynek a fej hátsó részén leomló sarkát selyemszállal kivarrt, piros, lila, vagy kék, esetleg kék-fehér apró virágokból és zöld levelekből összeállított koszorúval díszítették. Az egyszerű selyemkendők egyrétegűek voltak, világos és sötét színekben egyaránt hordták őket kisebb ünnepeken. Előfordult, hogy a sima selyem felüle67. kép: A báli kendő megkötése. Meizinger Jánosné Mayer Magdolna Magyarpolány — 1982 (Róka Lajos felvétele)