S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

Tótvázsonyban és Városlődön egy korábbi majkóformát is megőriztek. Ennek álló nyaka volt, elől széles bársonycsík díszítette, amely mellett egy-egy gombsor húzódott. Közülük az egyikkel záródott a ruhadarab. Derékban ugyancsak karcsúsították, és csípőre bomló része azonos volt a másik típusúval. Vállkendőt viszont nem vettek alája. Hasonlót Hidegkúton is hordtak. Ezek a majkók az 1920-as, 1930-as években erősen háttérbe szorultak, legfeljebb a menyasszony ruházataként maradtak meg néhány helyen, másutt pedig csak az öregek öltötték magukra nagy ünnepeken (52. Kép Város löd). Hidegkúton még az 1930-as években előfordult a rövid, meleg bélésű, szőrmével szegett, fekete, vagy sötétkék posztó ujjas, ami azonban teljesen eltűnt a viseletből

65 (53. kép Hidegkút). Viselték a majkónak egy kényelmesebb, enyhén karcsúsított, ugyancsak három részből összevarrt és a szoknyán kívül hordott, nemcsak vastag, hanem vékonyabb anyagból készült változatát is, amit Városlődön Jopel-nek mondtak.

66 Hosszú, szűk ujját öt keskeny rakással varrták a vállához, elől gombokkal záródott, és itt bársonycsíkkal, vagy a gomboláspánt mellett 3-3 keskeny, rávarrt hajtással, zámedlivel díszítették. A szövetből készülteket bélelték, a vékonyabb anyagból valókat azonban nem. Mivel kényelmes, szellős ruhadarab volt, kedvelte minden korosztály (54. kép Városlőd). Már a majkó félék mellett megjelent a rékli, amely azután egyeduralkodóvá lett az 1930-as évektől. Rendkívüli változatosságának köszönhette kedveltségét. 52. kép: Városlődi család— 1920-as évek