S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

A márkóiak a fehér ingvállas öl­tözethez hordott szoknyákat min­den bál után, és ha már kiülték, új­ra lerakták. Kimosás után asztalra fektetve rakták le olymódon, hogy a rakásokat alul-felül jó erősen be­húzták cérnával. Visszáján két sor­ban úgy varrták le, hogy a színén ne legyen látható. Nem vasalták, vi­szont ebben az állapotában kikemé­nyítették, így éles rakásokat kaptak. A cérnát csak a szoknya felvétele­kor húzták ki. Hasonlóan „pliszíroztak" a pulaiak is. A szoknyák lerakása precizitást követelő, fáradságos munka volt, mindig ketten — anya és leánya — végezték. A laiblikat vékony vászonnal vagy kartonnal bélelték. Előfordult hátu­51. kép: Tótvázsonyi lányok ingvállas viselet- kon a V alakban felvarrt farkasfog, ben — 1910-es évek vagy zsinórdísz. Alapanyaguk rózsás kasmír, piros vagy zöld alapon rózsás, esetleg almás selyem, vagy egyszínű pi­ros selyem volt. Ezek a mellénykék elől patenttal záródtak. A fehér vállkendők 150 xl50, vagy 160 x 160 cm nagyságban készültek, és a hátra boruló sarkukat gazdagon kihímezték, növényi ágakkal, indákkal, ap­ró virágokkal és levelekkel, lapos öltéssel. Az esetek többségében a készítte­tő nevének kezdőbetűit és a készítés évszámát piros vagy kék keresztszemmel varrva tüntették fel. A kendők belső sarkára, valamint a derékra kerülő két sa­rokra ugyancsak hímzés került, de csak szerényen. A kendőket az esetek több­ségében hozzá értő specialisták készítették, bár ismertek a viselők által saját használatra készített fehér hímzéses vállkendők is, pl. Hidegkútról, Tótvá­zsonyból, Puláról, Magyarpolányból. A specialisták közül néhánynak a nevét is megőrizte az emlékezet, így Homesch Nániét, Staub Rozáliáét, Purger Simonne Steinmacher Juliannáét, Staub Mariét, Albert Jánosné Schell Erzsé­betét, Albert Franciskáét, Ulrich Máriáét Városlődről, akik többeknek is dol­goztak. Az ingvállas viselethez mindig 2-5 alsószoknyát vettek fel. Az alsószok­nyák száma attól függött, hogy aki felvette, mennyire volt erős csípőben. A soványak öt alsószoknyát is magukra vettek, hogy kerek, széles legyen a csí­pőjük. Az alul levő szoknyák is lehettek viseltesek, a felső viszont csak kike­ményített sifon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom