S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A térség magyar paraszti viseletei a XX. században

41 íb. kép: Leány fehér ingvállas viseletben — Rede 1935 (Nagy László felvétele) dő, ami anyagában, színében az ünnep jelentőségét mutatta meg. A lábra különbféle, általában valamilyen félcipőt húztak, de a tutyit is felvették, elsősorban otthon és munkára (39. kép, 40. kép Dudar, 4l/a és 41/b képek Rede, 42. kép Szentgál). Tulajdonképpen elmondható, hogy a magyar közösségekben az 1930-as években megszűnt a hagyományos szabású, anyagú, egy egész közösséget jellemző és az adott közösségben azonos vonásokkal rendelkező viselet. Az a leegyszerűsödött forma, ami megmaradt, csupán egyes jellemzőivel utalt (szabás, díszítés) az eltűntre. A továbbiakban, a korszak végéig, a viselésmód jellegzetességei, az általánosan kedvelt, és használt anyagfajták, kendőtípusok azok, amelyeknek alapján a falusi közösségek öltözködési kultúráját a várositól megkülönböztetjük (43. kép Nemesvámos). 42. kép: Tóth József és családja Szentgál — 1920-as évek